Fél a nevelt fiától, áramot vezetett a kerítésbe

Gyanúsítottként hallgattak ki egy idős pellérdi férfit, akit mindenki bolondnak néz, mert áramot vezetett a kerítésbe.

Vigyázni kell itt, mert a pultba is áramot vezetettek – mondja viccelődve egy harcsabajszos férfi a Baranya megyei Pellérd közepén található vegyesboltban. Ő is a Szabadság utcában lakik, ott, ahol a minap megjelent a rendőrség és az áramszolgáltató is, amiért egy 73 éves férfi a házából kivezette az áramot, egyenesen a kerítésébe. A rendőrség közleményében azt írja, hogy senki nem sérült meg, az áramszolgáltató szakemberei pedig a szabálytalan rákötést megszüntetve elhárították a balesetveszélyt. A férfit előállították és súlyos testi sértés kísérlete miatt gyanúsítottként hallgatták ki.

A boltban, kiindulva a villanypásztorral védett kesznyéteni uborka, illetve a fagyállóval mérgezett vácszentlászlói bor esetéből, azt kérdezzük, hogy vajon mi vihette erre a „gyanúsítottat”? A közbiztonság?

A férfi bólint.

– Részben indokolt, igen. Egyedi jelenségről van szó, de szerintem igaza van az öregnek.

A pellérdi Szabadság utca folytatásának tekinthető Szőlőhegy utcában aztán egy pillanatra azt hisszük, meg is találtuk az árammal védett portát. Egy elhanyagolt, mohával benőtt pincelejárót védő kerítésen ugyanis ott virított egy citromsárga tábla. Rajta a felirat: „Vigyázz, a vezeték feszültség alatt van, a kerítésbe villanypásztor van beépítve”.

A szomszédok azonban közlik, nem erről a kerítésről szóltak a rendőrségi hírek. Idős házaspár lakik itt, kérdésünkre elmesélik, hogy nincs baj a közbiztonsággal, sem a faluban, sem „kint a prérin”, ahol ők élnek. Még este sem zárják be a kaput. Öreg, láncon tartott kutyájukra mutatva mosolyogva közlik, hogy még ez a jószág is tud vigyázni rájuk.

– Akkor a szomszédjuk miért vezetett áramot a kerítésébe? – kérdezzük.

– Mert hülye! – jön a lakonikus válasz.

Erre utalnak többen is a Szabadság utcában az előállított idős férfival kapcsolatban. Senki nem fogalmaz ilyen nyersen, de tenyerükkel „ablaktörlőznek” az arcuk előtt, mutatóujjukkal a halántékukra mutatnak, vagy csak egy elejtett félmondattal utalnak erre. Ami azt illeti, furcsa képet is mutat a polgárőrséggel védett Pellérd szélén elhelyezkedő utca. Szinte kizárólag kétféle ház van itt: takaros parasztházak, és meglehetős jólétről árulkodó, emeletes ingatlanok. Sehogy sem fér bele az összképbe az a porta, ahová a múlt héten nagy erőkkel kivonult a hatóság. A kerítés összetekert szögesdrótokból, rozsdás vastüskékből, átázott pozdorjadarabokból áll. Az ablakban letört visszapillantó tükör, az ajtó felett térfigyelő kamera. A csálén álló, harapós kutyára figyelmeztető tábla is inkább szánalmat kelt rozsdás rögzítőcsavarjaival, mint félelmet, ahogyan az udvaron ugató korcsok is. Nyilvánvaló: egy idetévedt betörő biztos nem erre az udvarra akarna besurranni.

Pedig a férfinak ez a kényszerképzete, hogy kirabolják, ezért is tart öt kutyát, mondja egy fejkendős öregasszony, a pellérdi rozsdaerőd szomszédságában. Szerinte a közbiztonság jó, amiről a polgárőrség gondoskodik, csodálkozott is, amikor annyi rendőrautó vonult ki, hogy lezárja a Szabadság utca szóban forgó szakaszát.

– Az öregúrral szemben egyébként egy rendőr lakik, neki is szokott panaszkodni, meg nekünk is – ezt már egy baseballsapkás férfi mondja az utca másik oldalán. Ő egyébként tud egy-két betörésről, de hozzá nem mentek még be, mert zárt helyen lakik. Elég azonban két újabb Szabadság utcai lakóval beszélni, és kiderül, hogy mi motiválja a betörőket ezen a környéken. Egy, beszélgetésünk alatt a vállán végig ásót nyugtató férfi szerint az, hogy a kertek mögötti, mindenki által csak „TSZ-földekként” emlegetett területen az hajt keresztül, aki csak akar. Tőle például a téli gumikat lopták el pár éve. Egy idős asszonytól pedig a paradicsomot és a paprikát. Annak volt szezonja. A hajlott hátú asszony elárulja nekünk, hogy nem tudja, miért vezetett áramot a kerítésébe a 73 éves férfi, de azt elmondja, hogy egyszer szinte minden porta drótkerítését átvágták. Neki az volt a szerencséje, hogy akkoriban még két kutyája volt, akik gyorsak voltak, mint a paripák. Most már csak egy öreg német juhásza van, mutat a tűzifát csócsáló házőrzőre.

A Szabadság utca utolsó, egykor szebb napokat látott, gazzal benőtt, sörösdobozokkal körbeszórt házában találjuk az egyetlen lakót, akit felháborít a kerítésbe vezetett áram. Szerinte nem igaz, hogy itt bárkit is meglopnának, majd egyből moralizál egyet, mielőtt magára csukja az ajtót:

– Hát igazságos az, hogy valaki meghaljon egy szem ellopott paradicsom miatt?

Szerencsére haláleset nem történt Géczi József portáján, mindössze a bedőlt kerítésoszlopot helyreállító kőművest „csípte meg” a házból kivezetett áram. A rozsdaerőd „kapitánya” ugyanis elmondta lapunknak: azért vezetett áramot a kiskertjét leválasztó dróthálóba – tehát nem az utcafronti – kerítésbe, hogy megvédje magát nevelt fiától. Géczi József ugyanis állítja: elvált feleségével egykor közösen adoptált gyermekük megpróbálja újra és újra kihasználni, hogy az idős férfi egy elszenvedett agyi infarktusa miatt egyik oldalára lebénult. Bal lábára ma is sántít, keze emiatt kacska, és beszédét is ezért lehet nehezen érteni – vagyis emiatt nézik őt bolondnak a szomszédai. Sokan javasolták neki, hogy menjen öregotthonba, de nem akar, mert biztos benne, hogy ott is meglopnák.

– Csak rá akartam ijeszteni, nem akartam megölni – mondja Géczi József nevelt fiára utalva. Elárulja, hogy a kamera sem működik, mert kikapcsoltatták az áramot a szolgáltatóval a rendőrök. 36 ezer forintot kellene befizetnie, hogy visszakapcsolják, de nincs ennyi pénze. Vize van, a gázt öt éve kapcsolták ki nála, mert nevelt fia akkor is meglépett a számlára tett pénzzel, fával pedig azért nem tud fűteni, mert a kályháját is összetörte a fiatalember. Géczi József a nevére vette őt, most azon gondolkodik, „hogyan vehetné ezt vissza tőle.”

Kutyái közben elhallgattak, és lyukakat kezdtek ásni az udvaron.

– Azért vannak ilyen sokan, mert nem bírom megölni őket. Úgyhogy ők a családom – mondja Géczi József akadozó beszéddel. Amikor észreveszi, hogy a táblát nézzük, hozzáteszi:

– Nem harapnak ám, ahogyan én sem harapok. És nem is sírok, mivel nincs értelme.

Ónos eső kezd hullani, Géczi József pedig visszatér rozsdaerődjébe.