Lepkeper: ismét bíróság elé állt a kokadi gazda

A büntetőeljárás a tanúk, illetve a szakértők meghallgatásával folytatódik.

A Debreceni Járási Ügyészség vádirata szerint G. Ernő 2012-ben nem kért ki minden szükséges engedélyt ahhoz, hogy fakitermelést végezhessen Kokadon, a Kék-Kálló völgyében lévő földterületein. Az érintett területek kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként a Natura 2000 hálózathoz tartoznak.

Az ügyészég szerint a Kék-Kálló völgyében honos rekettyefűz a fokozottan védett keleti lápibagoly nevű lepke élőhelye. A vádlott által végzett munkálatok következményeként igazolhatóan 54 egyed pusztult el, az okozott kár 13,5 millió forint. A lepkék mellett 200 tő mocsári békaliliom, két zsombék, rostos tövű sás és 16 tő békakonty veszett oda, amellyel további 1,2 millió forint rongálási kár keletkezett – állítja az ügyészség.

A büntetőeljárás csütörtökön és pénteken tanúk, illetve szakértők meghallgatásával folytatódik.

A büntetőügyet megelőző polgári eljárás során a Debreceni Ítélőtábla 2016. június 3-án kihirdetett jogerős határozata szerint „kárt nem okozott, és jogellenes magatartást sem tanúsított” a kokadi gazda. Az ügyészség szerint cserjeirtással 10 milliárd forint eszmei értékű lepkét semmisített meg, ezért 1,5 milliárd forint kár megtérítéséért perelték. A polgári eljárásban a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség 1,5 milliárd forintot követelt ugyanis a gazdálkodótól arra hivatkozva, hogy a földterületén végzett mezőgazdasági munkálatokkal egy fokozottan védett faj, a keleti lápibagoly 6000 példányának pusztulását okozta. A faj egy egyedének eszmei értéke 250 ezer forint.

A polgári bírósági eljárásban a védett faj legelismertebb szakértőjét is meghallgatták, aki kijelentette: máig nem tudni biztosan, hogy a keleti lápibagoly hol él, mivel táplálkozik, illetve hol és hogyan telel. Így viszont nem lehet alátámasztani azt az állítást, hogy a gazda a szárzúzással és a fakivágással a lepke tápnövényét és a cserjén áttelelő egyedeit elpusztította.

A gazda Natura 2000-védelem alatt álló területén egyébként a szárzúzás előtt senki nem érzékelte a keleti lápibagoly jelenlétét, a munkák után pedig elpusztult lepkéket sem találtak, így nem bizonyítható, hogy az állat az adott munkavégzés időpontjában bármilyen formában jelen lett volna az adott területen.

A lepke kokadi jelenlétéről az illetékes természetvédelmi őr is ellentmondásosan nyilatkozott: azt mondta, a környéken tíz-tizenötször látott ilyen lepkét életében, hernyót pedig egyszer, Újlétán. A perben az összehasonlítási alap is hiányzott: a Hortobágyi Nemzeti Parkot még 2004-ben kötelezte jogszabály arra, hogy felmérje a Natura 2000-es területek védett állományát, a HNP adatbázisában azonban nem volt az adott terület, a Kék-Kálló völgyére vonatkozó adat – rögzítette a bíróság már az első fokú tárgyaláson.

Az elsőfokú eljárás során fény derült arra is, hogy a védett területek a mai napig nincsenek konkrétan behatárolva. A természetvédelmi törvény nevesíti ugyan a lápot mint védett területet, de azt, hogy ezek a lápok hol, milyen helyrajzi számon fekszenek, nem lehet tudni.

Az eljárás során az is kiderült, hogy az a tanú, akinek vallomására az ügyészség a keresetét építette, olyan „bizonyító erejű” fotót mutatott be a lepkéről, amely egy hajdúsámsoni lakásban, mesterséges körülmények között készült, és a felvételen csak azért eszik a lepke rekettyefüzet, mert azt adtak neki.

A kokadi gazda egyébként – mint azt a bíróság szintén megállapította – jogerős fakivágási engedéllyel rendelkezett. Az erdészeti hatóság azonban az engedély kiadása előtt nem vette fel a kapcsolatot sem a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, sem a természetvédelmi hatósággal. Amikor pedig egy évvel később a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) megsemmisítette az engedélyt, az alperes már régen túl volt a fakivágáson. A gazda tehát annak tudatában végezte el a mezőgazdasági beavatkozást, hogy jogerős engedélye van a munkára – állapította meg a bíróság a polgári eljárásban.