Ledarált feleség, rejtőzködő gyilkosok

Felmentették a felesége ledarálásával vádolt darnózseli hentest. Ez lehetett a tökéletes gyilkosság?

N. János csaknem két és fél évet ült előzetesben, mire az elsőfokú ítélet megszületett. A darnózseli hentes a bűnösségét végig tagadta, azt állította, hogy a felesége életben van, csak „lelépett” valahova, és a maradványok DNS-vizsgálatának eredményeit is kétségbe vonta. A poligráfos vizsgálatot azért nem vállalta, mert nem tartotta megbízhatónak. Védőügyvédje, Jován László – napjaink egyik legsikeresebb ügyvédje, többek között Vizoviczki László védője – a vádnak szinte minden állítását cáfolta. Papírokkal igazolta például, hogy azon a napon, amikor N. János – a szemtanú szerint – szétszórt valamit a réten, valójában kórházban volt. Ráadásul a védőügyvéd szerint vért nem lehet sósavval eltüntetni, úgy pláne nem, hogy egyetlen cseppet se találjanak azon a helyen, ahol a vád szerint a férfi feldarabolta a holttestet. Az pedig, hogy a feltételezett bűntény idején N. János és Judit telefonja egymás közelében volt, nem bizonyít semmit, ugyanis a férfi aznap az esti órákban járt Mosonmagyaróváron a testvérénél és a barátnőjénél is, mindkét helyszín a volt feleség munkahelyének közelében van.

A védőügyvéd a jelek szerint meggyőzte a bíróságot, és – bár sokan nem ilyen ítéletre számítottak – N. Jánost bizonyítottság hiányában felmentették. A bíróság az ítéletet azzal indokolta, hogy nem tudják a halál okát, helyét, idejét, az indítékát, még az sem biztos, hogy emberölés történt. A telefonok cellainformációi, pedig csak feltételezésekre alkalmasak. Ennek ellenére a meggyilkolt Judit rokonai és közeli ismerősei biztosak a férj bűnösségében. N. János pere másodfokon folytatódik, hogy az ítélet változni fog-e, az nagyban függ attól, hogy előkerülnek-e újabb tanúk, bizonyítékok. A vádlott vádügyvédje azt nyilatkozta, biztos abban, hogy másodfokon is felmentő ítélet születik.

Az öntöttvas serpenyőtől a nyúlfarmig

Szakértők szerint még akkor sem biztos, hogy felelősségre lehet vonni a gyanúsítottat, ha megvan a holttest, ugyanis előfordulhat, hogy képtelenség megállapítani, hogy mi okozta az áldozat halálát. Különösen igaz ez hosszú idő után előkerült, rossz állapotú holttestek esetében. Még nehezebb a hatóságok helyzete, ha holttest sincs, sokszor még az sem segít, ha a gyanúsított beismerő vallomást tesz. Egyéb bizonyítékok nélkül ugyanis a beismerés nem elég a vádemeléshez. Ráadásul a hatóságoknak nem érdeke olyan ügyben eljárást indítani, amelynek már az elején látszik, hogy nem áll rendelkezésre elég tény a bűncselekmény bizonyítására, hiszen ez a ő munkájuk megítélésének sem tesz jót. Az elmúlt években több olyan bűneset is történt, amikor a bíróság a bűncselekmény súlyossága ellenére sem tudott meggyőző ítéletet hozni.

Néhány évvel ezelőtt például a sajtó a hódmezővásárhelyi P. Henrietta esetétől volt hangos. A 36 éves nő – miután élettársa fojtogatni kezdte – a jóval idősebb férfit fejbe verte egy öntöttvas serpenyővel, a férfi pedig meghalt. A nő elismerte a bűncselekményt, vallomása szerint a holttestet feldarabolta, a maradványokat részben elégette, részben a kukába dobta. Ám a rendőrség nem bukkant a holttest nyomára, ráadásul az is kérdéseket vetett fel, hogy az alig ötvenkilós, terhes nő hogyan tudta egy ütéssel megölni erős, nagydarab élettársát. Az eljárást végül bizonyítékok hiányában megszüntették, a férfit pedig nem halottnak, hanem eltűntnek nyilvánították.

2005-ben egy sződligeti házaspár, G. Valéria és K. Árpád egy hitelügyintézőt tettek el láb alól. A házaspár azért kereste fel a 61 éves nőt, mert egy nyúlfarm elindításához szerettek volna több száz millió forinthoz jutni. Ám mivel egy idő után arra kezdtek gyanakodni, hogy a hitelügyintéző becsapja őket, G. Valéria megölte a nőt, a férj a holttestet feldarabolta, és Váchartyán és Kisnémedi között egy szántóföldön elásta. A további tervük az volt, hogy megszerzik az áldozat lakását és jelzáloghitelt vesznek fel rá. Amikor a holttest előkerült, gyilkossággal gyanúsították meg őket. Azzal védekeztek, hogy a hitelügyintéző éppen az ő lakásukban halt meg szívrohamban, és azért darabolták fel és ásták el a holttestet, mert attól féltek, hogy a hatóságok nem fognak hinni nekik. Mivel a halál okát nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, csak hét és fél év börtönre ítélték őket, többek között okirat-hamisításért.

És, hogy egy régebbi esetet is említsünk, a jómódú szegedi vállalkozó, Farkas Imre lánya, az 1991-ben elrabolt Farkas Helga sem került elő sem élve, sem holtan. A hatóságok Helga udvarlóját, Csapó Józsefet – akit szintén Jován László védett – és barátját Juhász Benedeket gyanúsították a gyilkossággal, de bizonyítani nem tudták a bűntényt. Juhászt 1995-ben fejbe lőtték, holttestét egy kanálisban találták meg. Bár, a gyilkossággal Csapót gyanúsították, bizonyítani ezt sem tudták. Csapó, végül többféle bűncselekmény miatt 10 év börtönt kapott. És bár a bíróság az emberrablást bizonyítottnak látta, gyilkosságban – a holttest híján – nem találták bűnösnek. Csapó Józsefet 2006-ban feltételesen szabadlábra helyezték, állítólag Írországban él.