Ott, ahol a mélyszegénység általános, egy csendes, visszavonultan élő család senkinek sem szúr szemet. Ez egyértelműen kiderült a boldvai intézmények, családsegítő szakemberek válaszaiból, akit arról kérdeztünk: hogyan maradhatott észrevétlen, hogy az A. családban az apa bántalmazta és kétszer is teherbe ejtette saját lányát, a második gyereket pedig felesége segítségével megfojtotta.
A Magyar Nemzetnek válaszolt Sipos Klára, a család védőnője, aki elismerte, hogy nyolcgyerekes család rossz körülmények között élt. Csakhogy szerinte ez egyáltalán nem rendkívüli a településen – a lakosság mintegy 30 százaléka roma származású, náluk jellemző, hogy több generáció lakik egy fedél alatt rendetlen környezetben.
Sipos nem tapasztalt visszaélésre, bántalmazásra utaló nyomot sem; utóbbit talán érhetőbbé teszi, hogy a védőnőt többnyire az együttműködőnek látszó szülők fogadták, és az általa feltett kérdésekre is ők válaszoltak, nem a gyerekek. A szakértő elismeri, nem tudott a többször megerőszakolt Alexandra terhességeiről sem, mivel a lány titkolta állapotát. „A várandósgondozás egyébként is akkor veszi kezdetét, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos megállapítja a méhen belüli várandósságot és az általa kiállított igazolással a leendő anya felkeresi a területileg illetékes védőnőt. Ez ebben az esetben nem történt meg” – jegyezte meg a védőnő.
Az A. család tragédiájára így csak akkor derült fény, amikor már késő volt: a védőnő tavaly júliusban jelezte a hatóságok felé, hogy Alexandra nemrég otthonában szült – ezután indult be a gépezet, és végül a rendőrök találtak rá az ágyneműtartóba rejtett csecsemőholttestre.
Az ügyben megkérdezett helyi szervek – így az általános iskola, az alapellátó központ vezetése – egyformán úgy nyilatkoztak, hogy nem kaptak és nem is adtak vészjelzést az A. család ügyében: a három kiskorú gyerek szegényes ruházatban, de rendszeresen járt iskolába, fegyelmezni sem kellett igazán őket, a szülők pedig részt vettek az óvodai, iskolai értekezleteken és biztosították a tanfelszerelést is.
