A törvényszéknek az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a vádlott és az egyik sértett, egy férfi fiatal koruk óta ismerték egymást, baráti viszony alakult ki közöttük. A sértett 2011 októberében felkereste a vádlottat kiskunhalasi tanyáján, mivel korábban megbeszélték, hogy egy környékbeli gazdaságból terményeket lopnak.
A tanya közelében várakozni kényszerültek, majd a sértett már indult volna, de az enyhén ittas vádlott még nem, és ebből vita alakult ki közöttük. A vádlott egy közeli melléképületben magához vett egy több mint másfél kilogramm súlyú kalapácsot, és a helyszínre visszaérve a sértettet a tarkóján megütötte, aki rögtön összeesett. A vádlott eztán még több ütést mért a koponyájára, majd visszament a tanyájára és lefeküdt aludni. Hajnalban a sértett holttestét a tanya területére húzta és egy gödörben elföldelte.
Négy év múlva a vádlott kiásta a sértett földi maradványait. A csontok nagy részét elvitte a tanyától néhány száz méterre lévő erdős területre és ott a fűben szétszórta. A csontokat 2016 februárjában rőzsegyűjtők találták meg.
A vádlott később egy „pletykásnak” és italozó életmódja miatt antipatikusnak tartott nőismerősét is megölte. A gyilkosságot előre eltervezte. 2012 májusában egy csárda előtt elhaladva meglátta a sértett biciklijét. Nála volt a korábban használt kalapács, amelynek fejét ruhával burkolta be. Fejére sapkát, kezeire munkavédelmi kesztyűt, cipőjére ruhadarabokat húzott, majd elrejtőzött a közeli fák között. A nő ittasan, éjfél körül indult el otthonába kerékpárját tolva. A vádlott utánasietett, majd hátulról nagy erővel fejen ütötte. A nő a földre esett, a vádlott még többször megütötte a már élettelen testet, majd a földes út szélére húzta, és magához vette a nála lévő két liter bort.
A bíróság úgy ítélte meg, hogy a legsúlyosabb büntetés a vádlott beismerő vallomása mellett is indokolt.
Az ítélethirdetést követően az ügyész, a vádlott és a védő is három nap gondolkodási időt kért az esetleges jogorvoslati kérelem bejelentésére.
