Szakdolgozati szabadságom töltöm, ami azt jelenti, hogy délben még pizsamában járkálok a lakásban, miközben nem sok sikerrel próbálom magam rávenni arra, hogy belemélyedjek a rezsimépítés különböző elméleteibe. Az itthonlét egyben azt is jelenti, hogy a postás sorozatban már több napon is itthon talált, ma meg is kérdezte, várok-e esetleg valamit holnapra is. Elszomorítottam, a következő küldemény csak a jövőhéten érkezik majd, ám távozása után azért kaptam magamtól egy képzeletbeli koppintást az orromra. A tanulság: most jó ideig nem rendelek semmit nem leszek itthon délben. Mindenesetre a fiatal postás srácnak diadal volt; végre fény derült annak a bizonyos nincs-jobb-dolga lánynak a kilétére, akihez hetente érkeznek a gyanúsabbnál gyanúsabb csomagok. (Saját védelmemben azért megjegyezném, hogy tegnap egy nyelvvizsga-bizonyítvány érkezett.)
Nagyjából egy éve kezdődött. Ezzel a „kései” csatlakozással azt hiszem, hogy az átlagot testesítem meg, hiszen az internetes vásárlás külföldön elterjedt, míg nálunk nem különösebben népszerű, aminek persze sok oka van. Legfőképp a bizalmatlanság az, ami az embereket gyakran visszatartja attól, hogy online rendeljenek különböző termékeket – ez abszolút megérthető, de „szerencsémre” az én bankszámlám csekélyke tartalékainak leszívásával nem járna túl jól egy adathalász sem. A második legnagyobb hátráltató tényező a lehetőségek felfedezetlensége, ezen viszont könnyű segíteni. Mindenekelőtt azonban figyelmeztetés: komoly függőség veszélyét rejti magában az internetes vásárlás. Sajnos korántsem csak szökőévenként rendelek, a kattintás egyszerűsége miatt pedig könnyen elvész az önkontroll, ráadásul a mai napon külön akciók is hozzásegítettek egy régóta vágyott kalap megszerzéséhez, de mostantól visszafogom magam. Amolyan nagyböjti fogadalom a többi mellé. Azt viszont mindenképp hatalmas pozitívumként jegyezném meg, hogy az internetes vásárlás során egyszer sem fordult elő, hogy a legnagyobb leértékeléseknél egy hisztérikus tömegben kelljen ruhákon taposnom, ájulás közeli állapotban sorban állnom a pénztárhoz vagy a próbafülkéhez, és még a lábamra sem lépett senki. Kezdjük tehát nagy kedvencemmel, az ASOS-al.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!