[mellény: nanushka]
[póló: H&M conscious]
[műbőr nadrág: Promod]
[csizma, táska: Stradivarius]
[gyűrű: Young Forever/Rings&Tings]
fotó: Preston
A tegnap esti mazsolás-zabkása majszolgatás közben ismét leesett: blog, nem blog, itt nem lazulhatok úgy, mint a nyáron ötödik születésnapját ünneplő személyes internetes naplómban, ahol már hozzászoktak a sajátságos humorhoz, s a meglehetősen kiforratlan stílushoz. Kedvenc fegyverem ugyanis a szarkazmus és a cinizmus (lenne), ám mint sok más készségem, ez is finomításra szorul. Jól tudom, nagyon nem tartok még ott, hogy büntetlenül torzíthassak. Mivel még csak ismerkedünk: ha már kicsit is felszínes-gyanús az itt található tartalom, kérem a tisztelt véleményalkotó tömeget, az ártatlanság vélelmét gyakorolva engedékenyebben értelmezzen, mielőtt feldühödve fordulna a klaviatúrához. Viccet magyarázni fárasztó és a koncepciót is kiheréli, de ezentúl pontosabb leszek; míg kritizálni könnyű, fejlődni már nehezebb.
Az outfit bejegyzésekről annyit, hogy mindig nagy bátorságot igényel kiállni az önértékelési problémáikat az interneten kiélő tömegek elé. A külföldi street fashion blogokon nem sokszor találkozni intoleráns, ellenséges hangokkal, ám én itt csak egy szóló fecske vagyok, aki nemhogy nyarat, de még talán enyhülést sem hozhat – legfeljebb semlegességre, empátiára és nyugodt fejlődési környezetre vágyik. [Egyik tervezett interjúmból talán több mindent megérthettek majd erről a szubkultúráról.] A cél egyértelműen Yvan Rodic, a street style fotózás atyja által frappánsan megalkotott definíció megtestesítése: „a little bit more, than the girl next door”, tehát aki bizonyos részleteiben közeledik a távoli divatvilág felé, de mégis elérhető. Kétség sem fér hozzá, hogy az a bizonyos „little bit more” még hiányzik, de idővel és türelemmel – amit két oldalról szükséges befektetni – eljön az is.
Hogy a fenti sorozatra is rátérjek, szintén régi termés, de amint kicsit kellemesebb lesz a kinti környezet és felkészültem az új szerzeményekkel, új, minőségibb képeket lövünk majd – alakul a csapat! A mellényt még a szép emlékű nanushka pop-up-storeban vettem tavaly féláron; kedvenc tervezőm darabjainak egyik sajátossága ez a vállvonal, amiért én, személy szerint odáig vagyok. A műbőr nadrágot a Promod leárazásán találtam; ez egy amolyan „jobb híján” darab, de valódi bőrt és szőrmét csakis vintage szinten vagyok képes elviselni, miattam újabb állatot már ne nyúzzanak. [Egy kedves barátom mindig mondogatta, hogy „állatbarát” vagyok, bár azt hiszem, ő nem pont erre gondolt.] A póló egyszerű, de nagyszerű: bio-pamut, áttetsző betéttel a hátán, és a nálam szintén nagy népszerűségnek örvendő mellényzsebbel. A bajuszgyűrű pedig nyilván nem szorul különösebb magyarázatra. „ALAPDARAB”!
A jobboldalon található csinos dobozban további platformokon lehet elérni a blogot, javaslom meglátogatni őket, hiszen ezeken naponta több „röpposzt” és fotó is megjelenik.
