[Kabát: ASOS]
[Ingruha: Mango]
[Bakancs: Promod]
[Legging: Stradivarius]
[fotó: Preston]
Annak, hogy ismét négy fal közé zárt egy szakdolgozat, bizony előnyei is vannak. A minap például végre itthon talált a postás, így nem kellett külön elmásznom, hogy átvehessem az ASOS-tól érkezett csomagot, amiben a múltkori kabát érkezett meg. Noha már jó ideje ápolok szoros barátságot ezzel a webshoppal – és általában meg is vagyok elégedve -, azért mindig aggódom egy picit. A fotókra ránagyítva, illetve a külön feltöltött catwalk videókat megnézve azonban valamennyire belőhető, hogy mégis milyen anyagról van szó, gyakran ugyanis sokkal vékonyabb, gyengébb egy-egy pulóver, nadrág, mint amilyent remélnénk. Ez a kabát viszont felülmúlt minden várakozást, a mostani 5-10 fokokra pont tökéletes. Az ujj ráadásul bele van varrva, amit aztán már tényleg remélni sem mertem, s ahogy a fenti képek bizonyítják, mutogatásra is teljes mértékben alkalmas! A Nagyinak sem lehet vele majd gondja, ha hétvégén hazalátogatok, hiszen még a derekam sem lóg ki. Már csak fésülködnöm kellene.
Az már más kérdés, hogy két-három nappal ezelőtt az újpesti suszterhez vezető utamon néhány derék legény nem kifejezetten tudta értelmezni, amit lát. Érdekes, hogy negyed órányi metró, és mégis mennyire más a hozzáállás a számomra már kényelmessé és biztonságossá vált belvárosi közeghez képest. Eddig is tudtam, hogy rettentő centralizált ország ez, a várost kizárólag Budapest jelenti, a többi pedig egyszerűen vidék, és ez sajnos valahogy megváltoztathatatlannak tűnik. Az viszont már jobban elgondolkodtatott, hogy ugyanezzel a koncepcióval magát Budapestet is le lehet fedni, s az emberek gondolkodását tekintve – divat témában mindenesetre tagadhatatlanul – mekkora ellentétek vannak az egyes belső és külső kerületek között...
Tegnap azonban csodaszép idő volt, a hatvanas évek pedig nem csupán a New York-i kifutókat ihlette meg a múlt héten, hanem bennem is felerősödött. A tupírozott frizurának ugyan nem sok jót tett a városligeti szélvihar, de a hunyorgós napsütés mindenért kárpótolt. Nem említettem még a legcukibb „kiegészítőt”: az unokaöcs akkor a legmegfelelőbb, mielőtt még belehemperegne a sárba.
Az oldaldobozban található Facebook és Tumblr oldalakon a lelkes követők werkfotókat is találhatnak az outfit bejegyzésekkel párhuzamosan.
