Marni a H&M-ben

Arról, amikor a Marni vendégkollekciója csendben megérkezett a Vörösmarty térre.

Tegnap este sokadmagammal lehetőséget kaptam a Glamourtól, hogy az elsők között kukkanthassam meg a Marni divatház H&M-nek készített kollekcióját. A sor hosszú volt, de a szervezőknek hála, öt perc alatt bent voltam az üzletben, ahol viszont a tömeg nehezítette meg kicsit a nézelődést. A fekete flitteres galléromra mindenesetre gyorsan lecsaptam, majd amíg a többség koktélozott és celebeket fotózott, alaposan végigvizslattam a kollekciót. Az már a lookbook-fotókból is kiderült, hogy inkább a kiegészítőkért lesz érdemes pénzt kiadni – sajnáltam is, hogy így hónap végén csak egyet engedhettem meg magamnak, de azért annyit elárulhatok, hogy happy end lesz a sztori vége –, ám sokakkal ellentétben nekem a selyemruhák mintás anyaga is tetszett, így nem bántam volna, ha legalább egyet elhozhatok közülük; talán jövő hónapban is marad még néhány darab.

Közelebbről megvizsgálva azonban már biztos voltam benne, hogy ez sem az a minőség, amiért – a márkaneven kívül – érdemes lenne komolyabb összegeket kiadni. A pizsamát idéző selyemnadrágok tetszettek, ám a gumírozott derék néhol igen gyengén volt összedolgozva az anyaggal, egy drágább ruhán (35 ezer forint) pedig már a selyem szála is kihúzódott a varrás mentén, így csak sejthető, hogy néhány hordás után milyen állapotba kerül. Ami viszont abszolút pozitívum volt, hogy a zakók, és az a bizonyos szürke–barna PVC-ömlesztvény póló (elnézést: lakkbőr) rettentő masszív anyagból volt megvarrva, s így sokkal tartósabbnak és megbízhatóbbnak tűnt, mint a nulla anyagfelhasználással készült selyemnadrágok. Tudom, hogy ebben a kollaborációban szinte csak a márkanév a lényeg, de én szeretem, ha az ár mögött van anyag is. Sajnos a szezonális együttműködésekben továbbra sem azt látom, hogy egy drága márka végre egy szélesebb réteg számára is elérhető áron kínál termékeket, sokkal inkább az jár a fejemben, hogy továbbra is H&M-minőséget veszek, csak meglehetősen drágábban. Ezt az elméletemet erősítette a fájó „Made in China” felirat is a címkékben, noha a Marni árszabásából kiindulva tényleg ingyen dobálják utánunk a ruhákat. (Arról nem is beszélve, hogy a tavalyi Versace-kollekció mennyire taszító volt.)

Ami a szociológiai tanulmányt illeti (vagy valóban a kollekció milyenségét), mindenki a kiegészítőkre rabolt rá, így azoknak, akik a mai nyilvános nyitás kapcsán az üzlet tegnap esti kifosztásán aggódtak, nem kell félniük – a ruhák többsége még „H&M-esült” árakon is biztonságban van a magyar közönség elől, és készlettel is biztosan felkészültek. A kiegészítők közül amúgy nemcsak a gallérral szemeztem (aminek eredeti Marni változata potom 365 euróért bárki számára elérhető), a napszemüveg (amihez pedig egy nagyon hasonlót találtam a H&M saját kiegészítős részlegében 1490 forintért), néhány karkötő és a kissé túlárazott, hatezer forintos, mini selyemkendők is nagyon megfogtak. A döntésem persze biztos volt, de amikor boldogan ugrabugráltam kifelé a boltból, a kedves szervezők megállítottak, és még egy marnis zacskót nyomtak a kezembe. Csak öt perccel később, az utcámban kukkantottam bele, hogy mit is kaptam, és ugrálni kezdtem a kedvenc pizzásom előtt, mivel az a bizonyos selyemsál rejtőzött benne, amit a boltban nem is találtam. Így már legalább tudom, hogy miért. Megvettetek kilóra (vagyis inkább grammra), köszönöm!