Ugyan eredetileg csupán egy koncertjegyen szerettem volna túladni, a sors mégis úgy hozta, hogy a magyarországi Madison parfüméria egyik igen tehetséges szakértő-munkatársára találtam rá véletlenül a Facebookon. A jegyet végül nem ő vette meg, azonban néhány napja végre eleget tettem a meghívásának, és meglátogattam a munkahelyén, ahol laza két órán át fotóztam, próbálgattam és szagolgattam, egészen addig, míg a fejem már zsongott a rengeteg illattól. Állítólag hozzá lehet szokni. Engem – a parfümök és sminktermékek csupán távoli kedvelőjeként – leginkább az enteriőr fogott meg, ami valóban pazar. Az egykori Opera Patika patinás pultjait – igen, az utolsó szót már csakazértis – és az 1880-as években épült, koloniál stílusú, hatvan éve műtárgyvédelmet élvező, igazi recsegős lépcsőjű galériáját a holland minimál vonala egészíti ki; ez a fajta belsőépítészet nekem mindig is szimpatikus volt.
A 2007-ben Romániában alapított Madison egy úgynevezett niche parfümérialánc, ami azt jelenti, hogy különleges és egyedi illatszerekkel, kézműves bőrápolási termékekkel, exkluzív illatosítókkal (eszméletlen illatú gyertyákkal és füstölőkkel) foglalkoznak; a széles körben ismert márkákat itt biztos nem találjuk meg. A világ legkülönlegesebb illatai közül említésre méltó például a Bond no. 9 kollekció, amely New York városrészeinek esszenciáját zárja kicsit sem visszafogott szelencékbe, illetve Clive Christian brit tervező alkotásai, aki 1999-ben azt a célt tűzte ki maga elé, hogy „új szintre emelje a luxusparfümök világát”. Ez magában még nem is lenne gond, de ráírni az üvegcsére, hogy „a világ legdrágább parfümje” már igencsak mosolyognivaló módszernek számít...
By Kilian viszont már nekem való. A leírás szerint „a naiv lányok, a mesterséges paradicsomok és párizsi orgiák körül forog” a kollekció, amit többek között Rimbaud és Baudelaire ihletett. Amikor megláttam utóbbi nevét, azonnal felkaptam az üvegcsét és kinyitottam. Nem is csalódtam, az összhatás olyan volt, mintha valaki erős parfümmel szerette volna elnyomni a dohány- és alkoholszagot, s persze némi ópium is lenne a levegőben. Hemingway jutott eszembe, és sajátos definíciója az igazi férfiszagról. Talán magamra fújni azért mégsem kellett volna.
A parfümök mellett a kozmetikai termékek valóban a minőség csúcsát képviselik, csodálatos érzés lehet minden sminkeléskor ilyen alapanyagokkal dolgozni a tükör előtt, ám ez az árkategória tényleg csak azt a vevőkört találhatja meg, akit valóban komolyan érdekel a szépítkezés. Mivel én általában megelégszem egy tussal és szempillaspirállal, nem kifejezetten izgat, hogy a ritka alkalmakkor kizárólag a legjobb minőségű alapozókkal fedjem az arcom, így erre a termékre maximum háromezer forintot szánok. Aki azonban rászorul az alapozók mindennapos használatára, annak valóban csak ajánlani tudom, hogy – amennyiben megteheti, hogy tízezer forint feletti összegekben gondolkozzon – ezek közül a teljes mértékben természetes alapanyagokból készülő termékek közül válasszon.
Hozzátenném, hogy a Madisonban kapható By Terry és Jane Iredale kozmetikumok – árszínvonalban megegyezve – minőségükben könnyen felülmúlják a legnagyobb divatházak (YSL, Chanel) sminktermékeit, amelyeket legtöbben főként sznobizmusból szeretnek nesszeszerükben tudni. A Chanel körömlakkoknál például sokan tartósabbnak találják a Deborah Lippmann lakkokat. A két márka szintén egy árkategóriába tartozik, utóbbit – annak ellenére, hogy a legnagyobb divatlapok és divatházak legkeresettebb szakmai partnere – mégis kevesebben ismerik. Visszatérve az alapozókra és az általam igen féltett pórusokra még megjegyezném, hogy Jane Iredale volt az első, aki a pórusokat nem eltömítő, rendkívül magas ásványianyag-tartalmú, multifunkcionális fedőket kísérletezett ki. Ezeket az alapozó-korrektor-púder-napvédő sminkeket a legjobb minőségű, bőrgyógyászatilag ajánlott termékekkel említhetjük egy szinten, ami még a laikusoknak is komoly garanciát jelent.
Ami viszont igazán menő: Kjaer Weis. A dán Kirsten Kjaer Weis újratölthető, apró fémdobozkákban ötvözte a minőségi kozmetikumot, a környezettudatosságot és a modern dizájnt. Mennyire laza dolog már a farmereden Zippo-módra kicsapni a pirosítód? Az utántöltők természetesen újrahasznosított papírból készülnek, gyönyörű kidolgozottsággal. Egyetértek a célkitűzésükkel, és azzal is, hogy a társadalmi felelősségvállalás, a környezettudatosság jelenti a kiemelkedést a többi közül, és az egyetlen járható utat. Akinek pedig ennyi is elég: a zöld most nagyon „trendi”.
