A Vogue Mexico novemberi különkiadásának címlapjára nem mást választottak, mint Muray Miklós ikonikus fotóját Frida Kahlo mexikói festőművésznőről. A magyar fotós az 1930-as és az 1960-as évek között mindenkit lefotózott, aki számított, a mexikói festőnővel pedig hosszas viszonyba is keveredett. A Vogue mexikói kiadása a helyi Frida Kahlo Múzeum november 22-én nyíló tárlatának állít emléket, amely a művésznő extravagáns ruhatárát tárja a nagyközönség elé.
Jobb későn, mint soha
Frida Kahlo halála után hatvan évvel lett Vogue-címlaplány, noha a magyar fotós világhírű képének újraértelmezései már többször is helyet kaptak a divatmagazin hasábjain. A 2002-es Frida című életrajzi film tiszteletére a Vogue Paris címlapján Salma Hayek színésznővel élesztették újjá a beállítást, míg a mexikói Vogue legutóbb másfél éve, Rostro de Diosa színésznővel elevenítette fel Frida eszményi stílusát és jellemző kaotikus színvilágát. A mexikói Vogue egyik illetékese szerint azonban ez volt az első alkalom, hogy a Muray család engedélyezte a fotó felhasználását címlapként.
A novemberi különkiadás többek között azokkal a tervezőkkel is hosszasan foglalkozik – az eddig kiszivárgott hírek szerint például Jean Paul Gaultierrel, a Comme des Garçons Rei Kawakubójával, de vélhetően szerepet kap a New York-i Misha Nonoo, és a spanyol Maya Hansen is –, akik Frida személyisége köré építettek fel egy-egy kollekciót.
Frida és az örök stílus
Jól ismert hajfonata, szalagos-virágos fejdíszei, a harmincas években teljesen szokatlan, egzotikus kínai selyem, és európai csipke imádata, (hazájának hatalmas színes szoknyáival, és parasztingecskéivel párosítva) saját korában, és ma is kiemeli a tömegből. Férje kívánságára halálakor ötven évre lezárták Frida gardróbját és fürdőjét, amit végül 2004-ben nyitott fel a házában (La Casa Azul – A kék ház) kialakított múzeum kurátori bizottsága, de ez természetesen nem akadályozta meg a legnagyobb kortárs tervezőket, hogy addig is inspirációt merítsenek a festőnő hagyatékából.
Frida Kahlo igazi úttörő volt, aki valóban saját stílust teremtett magának, ezáltal a való életben is olyanná vált, mint festményei. A színkavalkád középpontjában azonban mindig ugyanaz a szigorú arc állt: vibráló, extravagáns megjelenése tehát megtévesztő, ahogy azt a kiállítás címe is sugallja. Az életét megkeserítő nehézségek (a szörnyű betegségek és szerelmi viszontagságai) ismeretében pedig nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a bátor, hangos, színes külső miféle belső szomorúságok álcájául szolgált. Ahogy a maxiszoknyákkal gyermekbénulásának következményeit takarta el, úgy a színekkel és kirívó stílusával belső kínjait palástolta.
Ha Mexikóvárosban jártok, mindenképp látogassatok el az ország legnépszerűbb múzeumába. Ha pedig a Facebookra tévedtek, akkor csekkoljatok be a Gardrób blog oldalán!
Fotók: Nickolas Muray/Muray Miklós 1939, Vogue
