Rétegezés, rétegezés, rétegezés!

Az átmeneti időszakban muszáj tökélyre fejleszteni a rétegezés művészetét, ami most funkcionalitása és újra felfedezett divatossága miatt is aktuális.

Marha nagy spanyol viasz, de most mégis nagyon „felfedezték” a rétegezést, amit így már nem (csak) azért alkalmazunk, mert az időjárás rákényszerít, hanem azért, mert így a menő. Ez egy azon sok példa közül, ami igazából belegondolva kész röhej, ám nem jelenti azt, hogy ne leshetnénk el jó tippeket az igazi szakértőktől, vagy akár a rétegezés legnagyobb trendszetterétől, Marty McFly-tól. Az alapvető szabályok összegzése után irány a Lookbook.nu.

Rétegezz okosan!

A rétegezésnek – mint mindennek – természetesen megvannak a maga szabályai, amiket muszáj követnünk ahhoz, hogy ne keltsünk igénytelen hatást, és legfőképp, hogy ne tűnjünk jó néhány mérettel nagyobbnak. A rétegezéshez szükséges alapvető darabok felsorolása előtt fontos leszögezni, hogy ezt a módszert ne alkalmazzuk egyszerre a felső- és az alsótestünkön, bár én személy szerint a lábak ilyen módon való karácsonyfásítását teljesen hanyagolnám. Persze van, akinek bejön a sort, harisnya, térdzokni, csizma kombó. Ízlések és pofonok. Alul-felül együtt viszont semmiképp, hacsak nem akarunk eltévedt síelőnek vagy apokalipszis-túlélőnek tűnni a városi rengetegben.

Az alapvető darabok tehát, amik egy réteges szetthez szükségesek: az ujjatlan topok, trikók (ebből a kettő egymáson is gyakran előfordul), az ingek, mellények, kardigánok, kötött pulcsik, kabátok. Alapszabály, hogy belülről kifelé haladva vastagodjanak a rétegek, így érdemes a kötött anyagokból vékonyabb fajtákat is beszerezni. A hangsúlyos mellényekre (lehetőleg a kabát alól kilógó hosszított szabással, de ugyanígy megfelelnek a levágott aljú mellények, a szorosak, a laza stílusúak) jó példa lehet az én sokat hordott, tömött vállú Nanushka leplem, aminek hosszított eleje csúcsosan kukucskál ki a bőrkabát alól. Persze a rétegek hosszait is érdemes egymáshoz igazítani, szintén elkerülve a felfújt hatást. Illetve annak érdekében, hogy egyáltalán látszódjanak a különböző rétegek. Az ezredforduló „hosszú ujjúra pólót veszek” divatját viszont ideje elfelejteni.

A másik kulcsfontosságú és követendő szabály, hogy a színek belülről kifelé sötétüljenek, hiszen ezzel nem nagyítjuk magunkat optikailag, hogy aztán azt a látszatot keltsük, exponenciálisan növekedve egyszer csak beszippantjuk magunk körül az univerzumot. A színek mellett természetesen a textúrák variálása is fontos, ami a colorblocking után a következő nagy feladat lett a kihívást kedvelő fashionisták számára (erről a jelenségről bővebben ebben a cikkben olvashattok). A legfontosabb pedig: maximum három réteggel próbáljuk meg elérni ezt a hatást, akkor is, ha a hideg miatt valójában több, kevésbé feltűnő darab is van rajtunk.

Ha tetszett a cikk, kövessék a blog Facebook-oldalát!

Fotók: Tumblr, Lookbook.nu, EmpireOnline, Futurepedia