Ludas Marcus

Marcus Müller beismerte, hogy álnéven irányította a Négy Mancs lejárató kampányát. Persze nem önszántából tette – lebukott. Lebuktattuk.

Szerinte ez így van rendjén. A Célponthoz eljuttatott magyar nyelvű állásfoglalásában azt írja, a Magyarországon őt ért támadások miatt döntött úgy, hogy nem a valódi nevét használja. Állítólag a magát Magyarok Nyilainak nevező csoport is megfenyegette. Közleményében arra is kitér, azért nem jelenik meg tanúként sem a Hungerit által indított kártérítési perben a magyar bíróság előtt, mert attól tart, hogy Magyarországon – például drogot csempészve csomagjába – hamis vádak alapján a magyar hatóságok letartóztatnák. Majd ezen a ponton még azt is arcunkba vágja – nem kapta kézhez a bírói idézést!

A trükk azonban nem jött be!

Valóban – álnéven, Markus Müllerként és az alperes, Négy Mancs jogi képviselője által bediktált bécsi címen – hiába próbálkoztak-próbálkoznak a magyar hatóságok, Bécsben ugyanis az említett cím alatt egy szociális szálló, a talajt vesztett punkok rehabilitációs központja működik. Ennyit a magyar igazságszolgáltatás tiszteletéről. Ha valóban tiszta a Négy Mancs lelkiismerete, miért nem adják meg Friedrich Mülln hamburgi elérhetőségét?

Marcus Müller egyébként ma már nincs kapcsolatban az osztrák állatvédőkkel, felmondta az együttműködést. De ki áll valójában a Négy Mancs milliárdos kárt okozó lejárató akciója mögött? Egyesek a Hungerit konkurenciáját sejtik a háttérben, mivel a nemzetközi bojkott néhány hónappal azt követően indult, hogy a németek bevásárolták magukat a magyar baromfiágazatba. Ausztriában egyébként – az „erőszakmentes civil ellenállás” jegyében – az állatvédők jogait is védik. Bécs külvárosában hiába borítottak lángba egy szőrmekereskedést „Ludas Marcus” elvbarátai, a bécsújhelyi bíróság felmentette az aktivistákat. Ez azt jelenti, hogy akkor nekik álnéven akár hazudni is szabad?