Az Újratervezést itthon és nyugaton egyaránt úgy ünnepelték, mint két generációval korábban az Elfújta a szél vagy a Casablanca című filmet. Ugyanazzal az őszinte örömmel és lelkesedéssel fogadták, amellyel az indiánok az első telepesek által felkínált üveggolyókat. Úgy hatódtak meg, mint Nero a lángba borult Róma láttán. Ma egy bántalmazott és megtört férfi nem emberi tragédia, hanem a nagybetűs Szerelem. A végső romantika, melynek hatása alatt nők tömegesen sírják tele a zsebkendőt, miközben egy bántalmazásra bármikor alkalmas, saját nyelvükkel kasztrált sofőr után vágyakoznak.
A hagyományos nemi szerepek határainak elmosódása tömegesen termeli a szétroncsolt sorsokat. S nem az a legnagyobb baj, hogy a nők férfiakká, a férfiak pedig nőkké válnak, hanem az, hogy eközben lassan elvész a legelemibb empátia és értékrend, amelyekkel egy együttélést működtetni lehet. Vajon hány bántalmazó kapcsolat zajlik abban a világban, ahol romantikus elfogódás övezi a verbális agressziót? Vajon hány bántalmazó kapcsolat zajlik abban a világban, ahol a férfierőszak ellen a nők mindössze minimális jogi védelmet kapnak, s ahol a nők által elkövetett erőszakot már nem is tagadja, sőt egyenesen fetisizálja a társadalom?
