Klasszikus büntető kapcsolat: a főhős minden mozdulatát feleségének kárálása, fintorgása és helyreutasítása kíséri. A szerencsétlen férj egyetlen szó nélkül tűri, hogy neje valamennyi gesztusával azt jelzi felé: ő mindent rosszul csinál. Már nem lázad, megtört ember. Nem vitatkozik, nem védi meg az igazát, még csak ki sem tér a felé záporozó szitkok elől. Nem is férfi már, csak egy sofőr, aki utasát háztól házig fuvarozza, továbbá eleven bokszzsák, akin szünet nélkül csattannak felesége szidalmai, mint megannyi verbális ökölcsapás. Nagyon merész alaphelyzet ez abban a feminizmus által tematizált világban, ahol a családon belüli erőszak csakis fizikai jellegű lehet, és kizárólag férfi követheti el. Tóth Barnabás kisjátékfilmjében két remek színésszel, Pogány Judittal és Kovács Zsolttal az oldalán ugrik neki a feladatnak, hogy ledöntsön egy korszakos tabut.
Az erőszakos, basáskodó nő rákbeteg lesz, akit férje odaadóan ápol. Ahogy a szitkok ritkulnak, a hangerő csökken, és egyre kevesebb az alaptalan felelősségre vonás, érezzük, hogy hamarosan bekopogtat a halál. A katartikus csúcspont akkor érkezik el, amikor az immár özvegy főhős, mint egy súlyosan traumatizált Stockholm-szindrómás, átprogramozza a gps-t, hogy felesége utasítgatását állítsa be a gyári hang helyett. Hiába szűnt meg a bántalmazás, ő már nem tud szabad lenni. A szolgaság, a sérelmek sora oly mértékben vált mindennapjainak részévé, hogy már nem is akar nélkülük élni. Húsbavágó dráma és tűpontos diagnózis arról, miként pusztítja az áldozat személyiségét a verbális bántalmazás. S talán a feleség sem lesz rákos, ha képes szeretettel közeledni a társa felé. Tulajdonképpen mindketten az asszony erőszakos természetének áldozatai.
Az elmúlt évek egyik legjobb magyar kisfilmje az Újratervezés. Amikor először láttam, úgy képzeltem, hogy kétféle reakció kíséri majd: egyrészt a bántalmazott férfiak rajongása, akiknek a gyötrelmeiről sosem esik szó a nyilvánosságban, másrészt a férfigyűlölők átkozódása, akik az elmúlt néhány ezer év női jogfosztásáért a jelenlegi hímgenerációkon kívánnak elégtételt venni. Továbbá abban bíztam, hogy a százezrek, akikhez eljut a film, annak nyomán talán komplexebben látják majd a családon belüli erőszak problémáját, és megértik, hogy amennyire elfogadhatatlan a fizikai bántalmazás, épp annyira elfogadhatatlan a házastárs verbális megszégyenítése. A szavak épp úgy sebeznek, mint az ököl, épp úgy nyomorítanak meg, akár a kés. S amilyen humánus, annyira progresszív ez a szemlélet, hiszen ha a társadalom felismeri a verbális bántalmazás mechanizmusait, ritkábban torkollik majd egy-egy együttélés fizikai erőszakba. Egyszóval azt vártam, hogy ezzel a filmmel lépünk egyet előre a huszadikból a huszonegyedik századba, amikor már azt az erőszakot sem tagadjuk le vagy gúnyoljuk ki, amelyet férfi sérelmére egy nő követ el. Ennél nagyobbat nem tévedhettem volna.
Az Újratervezést itthon és nyugaton egyaránt úgy ünnepelték, mint két generációval korábban az Elfújta a szél vagy a Casablanca című filmet. Ugyanazzal az őszinte örömmel és lelkesedéssel fogadták, amellyel az indiánok az első telepesek által felkínált üveggolyókat. Úgy hatódtak meg, mint Nero a lángba borult Róma láttán. Ma egy bántalmazott és megtört férfi nem emberi tragédia, hanem a nagybetűs Szerelem. A végső romantika, melynek hatása alatt nők tömegesen sírják tele a zsebkendőt, miközben egy bántalmazásra bármikor alkalmas, saját nyelvükkel kasztrált sofőr után vágyakoznak.
A hagyományos nemi szerepek határainak elmosódása tömegesen termeli a szétroncsolt sorsokat. S nem az a legnagyobb baj, hogy a nők férfiakká, a férfiak pedig nőkké válnak, hanem az, hogy eközben lassan elvész a legelemibb empátia és értékrend, amelyekkel egy együttélést működtetni lehet. Vajon hány bántalmazó kapcsolat zajlik abban a világban, ahol romantikus elfogódás övezi a verbális agressziót? Vajon hány bántalmazó kapcsolat zajlik abban a világban, ahol a férfierőszak ellen a nők mindössze minimális jogi védelmet kapnak, s ahol a nők által elkövetett erőszakot már nem is tagadja, sőt egyenesen fetisizálja a társadalom?
Képzeljük el az Újratervezést fordított felállással! Ahol csattognak a pofonok, és amelynek végén a megözvegyült nő keres egy részeges vadállatot, hogy azzal végre újra összeveresse magát. Ez a forgatókönyv ugyanis számtalanszor zajlik le körülöttünk. Képzeljük el ezt a szerencsétlen nőt, és képzeljük el magunkat, amint meghatottan szemléljük a halálon túl is tomboló, féktelen romantikát! Megérett az idő az újratervezésre.
