Ilyen módon lett a Trustból A semmi ágán, a Heatből Szemtől szemben, a Lola renntből A lé meg a Lola, a The Cellből A sejt, a The Bodyguardból Több mint testőr, a Sevenből Hetedik, a The Breakfast Clubból Nulladik óra, a Notting Hillből Sztárom a párom, az Untouchablesből Aki legyőzte Al Caponét, a The Way of the Gunból Hullahegyek, fenegyerek.
Íme a magyar narancs abszurditása a gyakorlatban: az együgyű gátőr, a paranoiás ávós meg a sértett főelvtárs együtt végzetes csapást mérnek a romlott, Coca-Cola-narkózisban fuldokló Nyugatra egy narancsnak hazudott citrommal. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább sérti a szerző szándékát. A szereplők ismerősek: a semmihez sem értő gátőr a kreatív, az izgága ávós a producer, a mindenható elvtárs pedig a pénz és élet fölött diszponáló cégvezér. Alávaló civilizálatlanságról árulkodik az, ha a hatalom mellé semmiféle kultúrát megillető alázat nem társul. S lám, van, ami soha nem változik: amint a szocializmus kitermelte a nyolcadik utast: a halált, a kapitalizmus éppúgy hozza létre a tököst, a törököt, az őrt meg a nőt.
