Másik csoport a képmutatóké, akik időről időre megfürdőznek a szenteltvízben, mindennapos működésükből azonban a vak is kiolvassa, hogy Istenre meg az egész pereputtyára nagy ívben szarnak. Számukra Jézus kizárólag arra szolgál, hogy vele mosdassák a szennyes életüket. Karácsonykor az éjféli miséről szelfiznek, jelezve, hogy szép volt, és hogy jót tett a lelküknek. Tipikus alakja e csoportnak Hajdú Péter.
A harmadik csoportba a Jézus Krisztus-fanok tartoznak – ők Jézusért éppen olyan módon rajonganak, ahogy egyvalaki Johnny Deppért, másvalaki Brad Pittért. Számukra ő egy fétisszemély, akit bálványként imádnak, mintha ugyan valaha is kért vagy előírt volna ilyesmit. Nem érik fel, hogy Jézus mi végre élt, csak a személyt látják és bálványozzák, a személyen túli egyetemes érvény nem érinti meg őket. Karácsonykor aztán mindig a legelvetemültebb imádatot adják elő, hiszen a fétis bármikor időszerű, szülinapon azonban kötelező. Tipikus alakja e csoportnak Németh Sándor.
A negyedik csoport tagjainak számára világos, hogy Jézus nem azért élt, hogy az emberek imádják, hanem hogy a lényéből, a működéséből és az életéből önmaguk számára referenciát formáljanak. Tisztában vannak azzal, hogy Jézus nem bálvány, hanem példa: amennyit magukban az ő létállapotából megvalósítanak, annyit képesek helyreállítani az elveszett Paradicsomból. A karácsony számukra egy átlagos nap – nem azért, mert nincs karácsony, hanem mert minden nap karácsony. Tipikus alakja e csoportnak Böjte Csaba.
Te melyik csoportba tartozol?
