Dollárkeringő a labda körül

Mourinho, a futball öntörvényű és gonosz zsenije új edzői referenciát alkotott.

A huszonegyedik századra a dollárturné lett a nagyság védjegye: Mourinho példáját Ancelotti és Guardiola is lelkesen követi – ők is épp oda adják el magukat, ahol a legtöbbet fizetik, mind nekik, mind az általuk megnevezett játékosokért, ők sem hajlandók másban mérni a futballt, mint pénzben és trófeákban. Így hódítja meg társadalmainkat a céges világ kapzsisága, így formálja át gondolkodásunkat és értékrendünket a reklám és a tudatipar. Mourinho egy mém, ami már ezerszer megtörtént velünk, mindig rosszabb lett utána a világ, mi mégis mindig rácsodálkozunk, és azt hisszük, hogy ezúttal happy end következik.

Az imádott sportágat lassan maradéktalanul elnyeli a labdarúgásból élő kis- és nagyvállalkozók erkölcsnélkülisége. A sportág megszállottjainak egyre kevesebb örömük telhet abban a klubfutballban, amit a Bosman-szabály nyomán tömegesen szálltak meg a migránsok és a zsoldosok, s ahol Diego Simeone, a klubhűség eleven szobra két BL-döntőt veszít a mindenkori spanyol rezsim kirakatcsapatával szemben. A klubok identitásukat vesztették – kivéve a kizárólag baszk labdarúgókat foglalkoztató, nyolcszoros bajnok Athletic Bilbaót, amely szegény kiscsapatként hétről hétre bizonyítja, hogy a pénz nem minden, valamint az olasz Internazionalét, amely viszont épp egyediségét és különlegességét vesztette el azzal, hogy minden klub Internazionale lett.

A közelgő Európa-bajnokság ebből az örvényből szakítja ki a futballrajongókat. Lehet és érdemes is fennakadni a honosításokon, a lebonyolítás módján vagy a külföldi szövetségi kapitányokon, a nemzetek futballünnepe mégis őriz valamit abból a szakralitásból, ami a labdarúgást a bolygó legnépszerűbb játékává tette. A mezek ezúttal nem puszta reklámfelületek, nem kizárólag céges propagandatermékek, hanem élő és létező közösségek ikonikus jelvényei. A csapatok tagjai nem zsoldosok, hanem a törzsek legkiválóbb és legelszántabb harcosai. A mérkőzések nem show-műsorok, hanem vér nélküli háborúk. Az Európa-bajnokság egyetlen hónapra megtöri a dollárkeringőt. A közösség és a tradíció egy hónapig több mint a tőzsde, több mint bármilyen egyéni dicsőség, több mint Mourinho hitvány és aljas egótrükkjei.