Csődbe menni tilos!

Reklámok ezrei újra a régi fehérítő erővel mossák az agyakat.

Miért tűrik a nyugati világ társadalmai, hogy ezek a bankok újra elkezdjék mérgezni őket a filléres hitelek és a karnyújtásnyira lévő álmok színes-szagos hazugságaival? Miért tűrik a nyugati világ kormányai, hogy a pénzügyi élet bizonyos szereplői a piac logikáját is felülírhassák? Ha túl nagyok, miért nem szeletelik fel őket? Mondjuk ötfelé. Vagy ötvenfelé. Akkorára, hogy többé ne jelentsenek fenyegetést az állampolgárok életére és biztonságára. Miért tűrik el a nyugati világ kormányai, hogy a bankárok bónuszait negyedévek és félévek után folyósítsák? Miért tűrik, hogy az egész rendszer a rövid távú profitot keresse, hajszolja és jutalmazza, ne pedig azt, ami hosszú távon is működőképes? Miért engedünk játékasztalhoz ülni kokainista pszichopatákat, akik ha nyernek, pezsgőt bontanak, arrogánsan a társadalmak pofájába röhögnek, mondván: „így kell élni”, ha azonban vesztenek, mossák kezeiket, hadd fizesse a számlát a sok született vesztes, akik évtizedek óta hallgatják a pénzügyi elit arrogáns okítását a piac világfolyamatokat elrendező láthatatlan kezéről, mégsem tanultak semmit.