Hillary azt ígérte az amerikaiaknak, hogy ha rá szavaznak, elhozza nekik a huszonegyedik századot – Trump vele szemben azt ígérte, hogy ha megválasztják, megvédi őket a huszonegyedik századtól. Csakhogy mindketten a huszonegyedik század termékei – hisz a liberalizmusnak mindig is kettős értelme volt: egyrészt jelentette a szabadság pozitív garanciáit, vagyis a népszuverenitást, lehetőséget az államügyekbe való beleszólásra, másrészt jelentette a szabadság negatív garanciáit, vagyis az emberi jogokat, lehetőséget az államtól független életre. Trump és a trumpizmus a népszuverenitás totalitárius zsarnokságát, Clinton és a clintonizmus az emberi jogok totalitárius zsarnokságát kínálja Amerikának és a globális világnak a huszonegyedik századra.
A Demokrata Párt választás előtt áll. Elindulhat a politikai közép irányába, és azt mondhatja a fanatikusainak, hogy képtelen száz százalékig érvényesíteni mindazt, amit azok jogosnak éreznek – viszont képes elérni a felét.
Nem tud egyetlen összefüggő biztonságos teret formálni az országból, mert mindig lesz ellenvélemény és ostobaság, sőt még a demokrata párti elnökjelölt is tévedhet. Egyet azonban feltétlenül megígér: élhetőbb és biztonságosabb társadalmat épít. Nem a megválasztása után, hanem a kampány során mondja ki a varázsszavakat, amelyek szerint az egész Egyesült Államok elnöke kíván lenni, nem csupán azé a fél országé, amely abortuszt akar, és nem fegyvert. Az ő elnökük pedig csakis úgy tud lenni, ha ezekben a fontos kérdésekben kompromisszumokat köt, és hagyja, hogy a felek félúton találkozzanak. Senki nem lesz teljesen elégedett, de az elkeseredés és a felháborodás sem lesz tömeges.
