A fellázadt ösztönvilág a Fehér Házba költözik

Trumpot egy mindenre elszánt marketing­stáb félelemből és haragból gyúrta össze.

Donald Trump elnöki címe azt jelzi, hogy a médiademokrácia elérte természetes határait. A XXI. század politikusai már nem hirdetnek programokat – a kampányok során bulváresemények és rémhírek csapnak össze céges százmilliár­dokból, amelyek hatékonyan fojtják el azoknak a jelölteknek a hangját, akik néhány pillanatra túl tudnák harsogni a politikai bulvár ordító megafonjait.

A politikai centrum kiürült. Az együtt­működés, a kompromisszum, a megértés és az együttérzés többé nem erény, hanem gyengeség. A polgári értékek helyét a harcias és szektás vallásosság, valamint a harcias és szektás genderizmus vette át: dühödt és elkeseredett környezetvédők, dühödt és elkeseredett fehér munkásosztály, dühödt és elkeseredett fekete polgárjogi mozgalmak. Nyolcévnyi demokrata elnökség után az amerikai társadalom megosztottabb, mint valaha – nyolcévnyi demokrata elnökség után sem a klímaváltozásra, sem a neoliberalizmusra, sem pedig Amerika világcsendőri szerepére nem született válasz.

Őrült utópiák birkóznak egymással, miközben a Wall Street a tőle megszokott magabiztossággal készíti elő az újabb világválságot. Mi lesz ez? Klímakatasztrófa? Újabb pénzügyi összeomlás? A harmadik világháború? Még nem tudni. A tőzsdén mindenesetre megteheted a magad tétjét, és gennyesre keresheted magad.

A polgári közép összeomlott. Többé nincs ellenőrzése a világ folyamatai felett. Az író, a tanár, a kisvállalkozó szava a semminél is kevesebbet ér. Az elit összefogott a tömeggel – a pénzarisztokrácia előbb szövetségre lépett a politikai arisztokráciával, majd azok közösen visszautasíthatatlan ajánlatot tettek a proliknak: kiszolgálják őket kenyérrel és cirkusszal, megistenítik őket lájkgombokkal és forradalmian új összetevőkkel, s mindössze annyit kérnek cserébe, hogy szabadon lophassák tovább a közvagyont meg a bolygó jövőjét.

Hillary Clinton a status quo embere volt: egy háborús héja, egy korrupt és elvtelen, törtető gazember, egy képmutató hatalomheroinista. Annyi változást sem akart, mint Obama – egyetlen küldetése volt, hogy megszolgálja azt a hárommilliárd dollárt, amit férjével közös politikai vállalkozása az elmúlt negyven év során felszippantott. A legcsekélyebb morális gátlás és könyörület nélkül csinálta ki Bernie Sanderst, a Demokrata Párt jobbik részét, akivel a demokraták legyőzték volna Trumpot, s aki pár hétre reményt adott a világnak egy tisztességes, szociálisan érzékeny és zöld Amerikára. Az első fekete elnök dicstelen nyolc évének ki sem találhatott volna méltóbb végkifejletet, mint Trump elnökké tételét annak a Hillary Clintonnak a támogatásával, akinek a kezéből nyolc éve még változást hazudva csavarta ki a kormányrudat.

Donald Trump azért félelmetes, mert egy mindenre elszánt politikai marketingstáb félelemből, haragból és proli mítoszokból gyúrta össze. Egy élveteg és narcisztikus milliárdos, aki imád szerepelni, aki imádja a tömeg szeretetét, és aki mindent meg is tesz annak lájk­jaiért. Ha abban van a legtöbb szavazat, atommal bombázza szét ezt vagy épp azt az országot, amint azonban mást jeleznek a közvélemény-ku­tatások, máris készen áll Mickey egérnek öltözve közösülni azzal a háziállattal, amelyikre a mélyen tisztelt csőcselék rámutat. És Trump még csak az első prototípusa a Facebook-demokrácia politikusszörnyeinek. Az emberi tömeg ösztönkésztetéseinek fürkészése és kiszolgálása látványosan működő recept: Donald Trump a semmiből az Egyesült Államok elnöke lett. Mi lesz, ha majd a kongresszusban, a szenátusban meg az európai parlamentekben és kormányokban is többségbe kerülnek ezek a populista politikai reality­hősök? Hiszen egyikük sem kell, hogy több legyen, mint egy projekciós felület, amelyre a csürhe rávetítheti a vágyait. Mindössze a személyiségét és a meggyőződését kell odadobnia a hatalomért – már ha volt olyanja valaha is –, ezt az árat pedig sokan örömmel megfizetik.

Félek, hogy háború lesz. Az elitek azt képzelik, képesek féken tartani a tömeget. Azt képzelik, hogy a nagyszerű egyetemeikkel, a briliáns marketingstratégiáikkal meg a végtelen pénzükkel örökké manipulálni tudják majd a társadalmakban fortyogó gyűlöletet, fé­lelmet és dühöt. Azt hiszik, örökké képesek lesznek ezt az erőt megszelídíteni, és politikai erőműveikbe terelve hatalommá konvertálni – csakhogy ez tévedés. Kontrollt fognak veszíteni, ahogy nyolc éve kontrollt vesztettek a pénzügyi szektor felett, idén Nagy-Britannia EU-tagsága felett, vagy most Donald Trump felett. Aki a tűzzel játszik, előbb-utóbb megégeti magát – aki a kollektív tudattalannal játszik, előbb-utóbb világokat dönt romba.