Gyurcsány és Vona felelőssége

A Fidesz 2018-as győzelmét csakis ellenzéki összefogás gátolhatja meg.

Puzsér Róbert
2016. 11. 03. 13:02
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Fidesz 2018-as győzelmét és Orbán negyedik miniszterelnökségét csakis ellenzéki összefogás gátolhatja meg. Én ennek három logikus forgatókönyvét látom: a gyurcsányi szövetséget, a stratégiai szövetséget és a taktikai szövetséget.

A gyurcsányi szövetség a DK és az MSZP részvételével rendezett október 23-ai megemlékezés után a legvalószínűbb forgatókönyv. A belső harcokban megfáradt MSZP leteszi a fegyvert Gyurcsány lábai elé, megállapodik vele egy kellően súlytalan és karizmátlan miniszterelnök-jelöltben, majd néhány parlamenti mandátum belengetésével közösen szétverik a kisebb baloldali pártokat. Ennek a szövetségnek nem a 2018-as választási győzelem a célja, hanem az, hogy a baloldalt megtisztítsa a kis pártoktól, hosszabb távon pedig előkészítse Gyurcsány visszatérését. Ez a szövetség újra monolittá teheti a baloldalt, egzisztenciát biztosíthat a DK és az MSZP elitjének, s ha szerencséjük van, 2018-ban más baloldali formáció nem is jut a parlamentbe. A gyurcsányi stratégia elmúlt öt évének épp ez volt a lényege: mindig a leghangosabbnak lenni Orbán rendszerének bírálatában, és minden módon ártani a többi baloldali pártnak. Csakhogy ahhoz, hogy ebből a szövetségből valaha is kormányváltó erő legyen, a lejárt szavatosságú Gyurcsányt újra vonzóvá kell tenni a magyar választók számára, továbbá egy, a 2008-ashoz fogható gazdasági kataklizmának kell bekövetkeznie, ami súlyos megszorításokba kényszeríti a kormányt. Bár a fenti körülmények egyikét sem óhajtom, hozzá kell tennem, hogy sem értelmét, sem tétjét nem látom egy olyan kormányváltásnak, amelynek keretében az ország Orbánt Gyurcsányra váltja, s amelynek keretében a Fidesz központosított és jól szervezett közpénzszivattyúját a választók baloldali érdekcsoportok egyszer már csődöt mondott feudális anarchiájára cserélik.

Kiépíthető ugyanakkor egy stratégiai szövetség: egy olyan alternatíva, amely nem csak Orbán rendszerének, de az azt megelőző szocialista kormányzatoknak is az alternatívája lehet. Egy baloldali szellemű, zöld, jogvédő és esélyteremtő programú pártszövetség, amely leszámol a neoliberalizmussal, a bulvárpolitizálással és a mutyi-Magyarországgal. A stratégiai szövetség nem Orbánnal szemben határozza meg magát, kilép a polgárháborúból és a generációs elszigeteltségből, képes megszólítani a fiatalokat, a munkavállalókat, a vállalkozni, dolgozni akarókat, a cigányokat és az elesetteket – mindazokat, akiket a nyugdíjas szavazatokkal feudális arisztokráciát építő Fidesz cserbenhagy. Ennek a szövetségnek tagja lehet Mesterházy, Karácsony, Schiffer, Juhász, továbbá mindazok, a DK-tól az LMP-ig, akik a 2010 előtti baloldalnak még nem voltak meghatározó alakjai. A stratégiai szövetségnek ugyanakkor nem lehet tagja sem a politikai fenevad, Gyurcsány, sem a neokon próféta, Bokros. Velük soha többé nem lehet stratégiai szövetségre lépni a baloldalon. Ez az együttműködés sem fog nyerni 2018-ban, de lerakhatja egy új baloldal létrejöttének, egy, a Fidesz rendszerével szemben álló, korszerű európai alternatívának a szellemi és erkölcsi alap­jait. A rendszerváltás pillanatában ez az esély még az SZDSZ és a Fidesz volt, a rendszerkritikus értelmiségnek az a két pártja, amely egyaránt utasította el az utódpártot és a Horthy-nosztalgiát. Akkor még egy közösség volt Orbán, Fodor, Áder, Pető, Kövér és Demszky – aztán a hatalomért lassan valamennyien feladták azt, amiben hittek valaha. Megvallották Kádárt, vagy megvallották Horthyt, s jó páran közülük megvallották mindkettőt, így Antall jó szándékú kísérletének nem maradt más alternatívája, csak a polgár­háború.

A harmadik lehetőség egy taktikai szövetség létrehozatala. Minden választókörzetben közös ellenzéki jelöltet – lehetőleg nem is politikust – állítani, egy Vonától Gyurcsányig terjedő összefogás révén megnyerni a választást, és két tárgyban alkotmányt módosítani: egyrészt új választójogi törvényt elfogadni, amely nem rendelkezik többé egyéni választókerületekről, csakis listás szavazásról és arányos parlamenti képviseletről, másrészt felállítani egy független, korrupció elleni ügyészséget. Amint ez a két döntés megszületett, az Országgyűlés feloszlatja magát, és jöhet az új választás a megváltozott feltételekkel, amelyet akár meg is nyerhet a Fidesz. A rendszer konszolidálódni fog azáltal, hogy a törvények nem erőből, hanem konszenzus eredményeként születnek, és konszolidálódni fog azáltal, hogy a politikusok farkaséhsége intézményi választ kap. Ez a szinte elképzelhetetlennek tűnő, széles együttműködés a nemzeti radikálisoktól a kemény balosokig nem előzmény nélküli: a magyar belpolitikában is megvalósult már a múlt század elején. Akkor Tisza István ácsolt önkényes és arrogáns politikájával szövetséget a kor nemzeti radikálisai, vagyis a negyvennyolcas párt, a Jászi Oszkár vezette polgári radikálisok, valamint a politikai paletta túlvégén álló szociáldemokraták között. Ettől a ponttól már elsősorban Gyurcsány és Vona felelőssége, ha 2018-tól továbbra is Orbán lesz a kormányfő.

Eléggé akarják-e mindketten, hogy ne így legyen?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.