A humortalan szupercenzor zsarnoksága

A Facebook mindent elsöprő önbizalommal demonstrálta, milyen törékeny is a szólásszabadság a Zuckerberg-univerzumban.

A Facebook-cenzúra előbb-utóbb ki fog irtani minden félreérthető mondatot, gondolatot és képet. Ki fog irtani mindent, ami művészet, ami szép vagy rút, mindent, ami emberi. Ha megjelenik egy stilizált pénisz, ha valaki nem a megfelelő jelzők kíséretében írja le Merkel asszony nevét, ha nem fogalmaz politikailag eléggé korrekt módon az iszlámról, esetleg ha szidja a CIA-t, a kínai kommunista pártot vagy a Facebook egyik-másik partnerét, már jön is a büntetés. A robotcenzor soha nem alszik, mindig ott van a gépedben és a telefonodban. A gép bírál és büntet – az ember alkalmazkodik. Ehhez a cenzorhoz pedig csakis úgy lehet alkalmazkodni, ha a felhasználó elfogadja és elsajátítja a logikáját. A cenzor a felhasználó fejébe költözik, aki aztán minden mondata előtt felteszi magának a szorongató kérdést, hogy ez a humortalan és ostoba, nyomorult gépezet nem fogja-e majd félreérteni. Hogy bele tud-e majd kötni. És a felhasználó lassan elkezdi törölni magából a „felesleges” vagy „veszélyes” gondolatokat és nyelvi eszközöket – igyekszik száraz és tényszerű módon fogalmazni, hogy az algoritmus is megértse. Végül nem a gépből lesz ember, hanem az emberből gép – egy idő után már nemcsak a kényes témákban, de minden létező tárgyban. Csak nehogy félreértsenek, csak nehogy kiűzzenek minket a paradicsomból, barátaink, családunk és kedves céges brandjeink köréből! Előbb-utóbb mindenki megtanul szmájlik, lájkok és macskás fotók segítségével kommunikálni. Kasza Tibor, a legprofibbnak tartott Facebook-celeb máris így működik, nyolcszázezer követője önmagáért beszél. Szmájliból, lájkból és cuki macskás fotóból nem lehet baj – nem háborítja fel az embereket, és nem vonja el figyelmüket a fogyasztásról. Erre neveli és kondicionálja a világot Mark Zuckerberg.

Úgy gondolom, a magyar kormánynak és az Európai Uniónak sürgősen fel kell lépnie ezzel a gátlástalan multival szemben. Meg kell követelniük, hogy polgáraik anyanyelvükön intézhessék az ügyeiket, hogy akár Magyarországon is érvényesíthessük a jogainkat, hogy különüljön el hír és álhír, fizetett hirdetés és nem kereskedelmi tartalom. Ma egy önszorgalomból gyártott blogot is több felelősség terhel az általa szolgáltatott tartalomért, mint a Facebookot, amelynek hatása és jelentősége immár nagyobb, mint az összes tévécsatornáé vagy újságé együttvéve – és nincs semmiféle intézmény, amely ellenőrizné. Senki nem mer konfrontálódni ezzel a szörnyeteggel: a budapesti és a brüsszeli elit még azt is elnézi neki, hogy nem adózik – pedig ha a mi jogainkra nem is, erre rendszerint érzékenyek. Csakhogy a Facebook a törvények felett áll, pedig egyszerűen csak fel kellene darabolni. Túl nagy monopólium ahhoz, hogy akár a demokrácia, akár a piac elviselje.