A facebookon tenyésző megmondópróféták leggátlástalanabbja, a magát Női Önbizalomedzőnek nevező Marozsák Szabolcs követőinek száma százezer főre rúg. A bugyikba avászkodó önimádó selyemfiú maga a hölgyek reklámokból jól ismert, sikeres, könnyed, dinamikus jótevője és megváltója. Az image-fotón öltönyben feszít, kezében egy súlyzót tart, miközben mimikai izmait vicces-erőlködő grimaszba igyekszik rendezni: hősünket jól láthatóan szétfeszíti az önbizalom – éppúgy telik belőle akár vicceskedni, akár komolykodni, akár nők tízezreinek életvezetési tanácsot adni.
Hősünk mottójával mindjárt Sigmund Freud és Carl Gustav Jung hagyatékát hívja tetemre, mondván: „önbizalom vagy van, vagy nincs”. A facebook-sarlatánok világában ez ilyen egyszerű: nincs szükség pszichoanalízisre, nincs értelme feltárni és megérteni az önbizalomhiány forrását. Nem kell mélyre ásni, fölösleges megtudni, hogy az önbizalomhiány egy nagyobb probléma tünete-e, esetleg nem is magát az önbizalomhiányt kell kezelni, hanem mondjuk depressziót vagy fóbiát, esetleg ezt vagy azt a személyiségzavart. Hiszen egyáltalán nem önismeretre van szükség, hanem önbizalomra. Mit érnek a mai nők azzal, amit tudósok és művészek ezrei évszázadok alatt az emberi természetről szólóan felhalmoztak, ha itt vannak nekik a Marozsákok, kezükben az instant megváltással: „önbizalom kell”.
A mai facebook-felhasználók többsége a Benjamin Spock által sújtott nemzedék tagja. A legendás amerikai orvos jól megtanította a szülőknek, hogy a gyermeket mindig és csakis dicsérni kell, mindenben meg kell erősíteni, így vált olyan jellemzővé ma a túlzott önbizalom, az állandó megerősítés követelése és a semmire való gátlástalan veretés, mint a kellő önbecsülés hiánya. Marozsák persze egyetlen kuncsaftját sem fogja elkeseríteni, mondván: „Tanulj, dolgozz! Azért nincs önbizalmad, mert nincs sem teljesítményed, sem tudásod, sem tapasztalatod.” Ugyan ki kíváncsi az igazságra? Hisz minden, amiről álmodsz, jár neked. Csak bízz magadban, és eléred. Ha aztán a facebook-szélhámos filléres frázisai a valóság próbáján sorra elbuknak, mert a nagy mellű, széles csípőjű lányból nem lesz balettművész, az ügyvédbojtárnak nem lesz két év múlva saját irodája, és nem lesz hat év múlva jachtja az Adrián, a Disney-hercegnőnek pedig nem akad bele az ásója abba a céges pszcihopatába, aki mellett könnyű és kényelmes élete lehet, mert az csak használta és eldobta – hát annál jobb. Visszacsatolunk a tréning elejére, és Marozsák elmagyarázza, hogy a siker csakis önbizalom kérdése, a tisztelt kuncsaftnak nincs gond az önmaga iránti felelősségérzetével, saját működésének meg nem értésével vagy az irreális világlátásával – csak még mindig nincs elég önbizalma. Egy Női Önbizalomedző egyedül így tudja lehúzni egy újabb tréning árával.
Nem pusztán azért lesújtó a véleményem Marozsákról, mert egymondatos életbölcsességekben és az egó folyamatos pumpálásában utazik, hanem mert olcsó hazugságokkal hülyíti azt a sok szerencsétlen embert, aki Pilinszky, Dosztojevszkij vagy egy pszichoterapeuta helyett hozzá fordul tanácsért, megnyugvásért, segítségért vagy felmentésért. Egyszerűbb elfordulni a problémától, egyszerűbb letagadni a rossz működést, mint szembenézni az élethazugságaimmal, az önsorsrontó mintáimmal és dinamikáimmal, a gyengeségemmel vagy az erőszakosságommal – sarlatánok tömege kitartó behízelgéssel dolgozik ezen.
Csakhogy a Női Önbizalomedző nem pusztán egy közülük: nem pusztán egy tréner, hanem egy jól megtervezett pszichés hadviselés műveleti főnöke. Miközben önbizalmat kínál, miközben a bölcsesség, a boldogság és a megváltás ígéretét csöpögteti női lelkek tízezreibe, soha nem mulasztatja el halálba frusztrálni az őt követő lányokat és anyákat: minden bölcselet mögött az ideális, önbizalomtól duzzadó nő képe látható. Na, ne Thatcherre vagy Merkelre gondoljuk! Ne Marie Curie-re vagy J. K. Rowlingra! Ne feminista aktivistákra, kosztümös cégvezérekre vagy nagycsaládok matriarcháira – kizárólag topmodellekre. Jelen szélhámos pontosan ugyanazt a hadviselést folytatja a női nem ellen, amit a multinacionális részvénytársaságok és a reklámipar. A nőiség jelentése Marozsák Szabolcs szótárában: tökéletesre fotoshopolt vonások, drága outfit és legfeljebb harminc év. Ha van, ami a nap minden órájában mérgezi a nők életét, ha van, ami lelkükben az önbizalmat csírájában tiporja el, az éppen ez: állandóan a tökéletes aktus ígéretét kell hordozniuk, és cseppet sem érdekli a társadalmat, hogy miként teljesednek ki akár a munkájukban, akár az anyaságukban.
Marozsák elsősorban lerombolja a nők önbizalmát – így gyárt belőlük jó fogyasztót. Persze nem az ő démoni elméjének terméke ez: ugyanezt teszik a kozmetikai cégek, amelyek a ráncok elleni krémeket csábító, huszonéves szépségekkel hirdetik, és ugyanezt teszik a divatmárkák, amelyek ruháikat megnyomorított, gyermektestű, anorexiás modellekre aggatják. Marozsák kígyómérget fecskendez a benne bízó nők lelkébe – és már árulja is a csodaelixírt. Csakhogy míg a felkínált megváltás hazugság, a kondicionált öngyűlölet valóság.
