Geszti Péter a kiélt, kortalan, üres lelkű tehetség a kilencvenes évek elejéről, a budapesti urbánus értelmiség reménysége, a jövő embere, a könnyed és kreatív teremtő kapitalista; és Orbán Viktor a kiélt, kortalan, üres lelkű tehetség a kilencvenes évek elejéről, a vidéki keresztény értelmiség reménysége, a jövő embere, a dinamikus és győztes felelős államférfi – mindketten egykori önmaguk és a velük szemben támasztott elvárások árnyékában élő roncsok. Míg Orbán Viktort a tömeg kiszolgálásának vélelmezett kényszere egy személyiség utáni állapotba taszította, addig Geszti Péter egy személyiség helyetti állapotban valósította meg édesanyja, Márta néni álmát, hogy ő legyen Magyarország szórakoztató szupersztárja. Aligha meglepő, hogy Felcsút durcás hercege is azt az apai szándékot valósítja meg, amely már a névadás pillanatában sorsa és végzete lett. Viktornak lenni nehéz kereszt, épp ahogy Felcsút se nem polgári, se nem paraszti, se nem proletár miliője, s mintha Geszti Péter is a kulturális senki földjén nevelkedett volna – legalábbis ezt jelezték számomra azok a beszélgetések, amelyeket Boros és Bochkor Márta nénivel, Geszti édesanyjával a Sláger Rádión hétről hétre leművelt.
S a párhuzamok nem érnek véget, a két egykori liberális ikon ugyanis egyaránt konfliktusba került a militáns feminizmussal. Alig hittem a szememnek, amikor szembesültem azzal a genderista hisztériával, amit Juhász Edina, a Lángoló Gitárok blog szerzője a Rapülők pénteki koncertjére hivatkozva előadott. Geszti kevesebb kíméletet kapott, mint amire akár Orbán számíthat hasonló helyzetben.
A szerző demonstratív gesztusok kíséretében háborodik fel Geszti szexista viccein, és ha már a koncertről ír, mindjárt előadja a teljes áldozati mantrát, kezdve az áldozathibáztatástól, eljutva a volt barátnőjét lúggal megnyomorító orvos esetének felemlegetéséig, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy Geszti Péter nem nőgyűlölő, ezek a poénok pedig nem forrásai sem erőszaknak, sem elnyomásnak, mindössze unalmasak és erőtlenek. Sokkal félelmetesebb az a világ, ahol a nők péniszt növesztenek, hogy azzal baszkurálják a vicces, a nem vicces meg a rosszfej csávókat. És igen, kedves Edina, aznap is lehessen szexista vicceket mondani, amikor épp a lúgozós orvos esetét tárgyalják! Még akkor is lehessen, ha egy férfi és egy nő bírósági ügye zajlik, hát még így, hogy a vádlott egy pszichopata, a sértett pedig az ő ártatlan áldozata. Csakhogy Edina asszony nem kritikát kívánt írni egy koncertről, hanem egy politikailag motivált boszorkányégetést akart celebrálni. Geszti szinte bármit megérdemel, de ezt a vérszomjas férfigyűlöletet, ezt a tudatosan aljas fekete mágiát biztosan nem. Még akkor sem, ha történetesen jól emlékszünk, hogy a „politikai korrektség” nevű szörnyideológia Magyarországra hozatalának milyen tevékeny résztvevője volt. A szexuális forradalom Saint-Justjei még nem is győztek, de már mészárolják az első nemzedéket.
