Az újbalos próféta programra vár

Pogátsa Zoltán tudományos legitimitást próbál adni egy sci-fi köntösbe bújtatott mesének.

Jelzésértékű továbbá az MSZP esetleges kormányalakításával kapcsolatban, hogy még a „baloldali fordulatot” lelkesen üdvözlő Pogátsa Zoltán sem kalkulál elszámoltatással: nem hisz a korrupció nyomán elfolyt milliárdok visszaforgatásában. Valamiféle oligarchaadóból lehetne ugyan némi bevétele a költségvetésnek, a terhek nagy részét azonban a társadalom tisztességesen dolgozó és adózó polgárainak kellene a vállukra venniük. S itt derül ki, hogy egy esetleges újbaloldali fordulat valójában két lehetőséget hordoz: vagy mégsem havi egymillió forint lesz a brutális adóprés belépési pontja, hanem visszatérünk azokhoz az időkhöz, amikor az átlagbér is a negyvenszázalékos sávba eshetett, vagy életbe lép a science fiction világa, amelynek keretében a magyar állam egy gigászi béremeléssel egy csapásra eléri, hogy megszülessen az a felső középosztály, amelyet Botka végre keményen megadóztathat. Az MSZP kampánya még Pogátsa szerint sem sokkal több jelenleg, mint ködszurkálás és hazudozás. Konkrétan így fogalmaz: „Ezen a bérszínvonalon ugyanis, ami ma van Magyarországon, nincs megoldás a költségvetés kérdéseire. Ezért is rettentő izgalmas, mit tesz majd le az asztalra – ideje volna már – programként Botka László, mert ha nem számol azzal, hogy bért kell emelni, akkor rossz a számolás.”

Értsük jól: Pogátsa Zoltán, a neomarxizmus prófétája attól a szocialista közgazdászhátországtól reméli a megoldást, amelynek tagjai két hónapja egymás közt még a Bokros-csomag sikerével hencegtek. Olyan neoliberálisoktól várja a programot és a számokat, akikre az elmúlt pár évben még – teljes joggal – kígyót-békát kiabált. Olyan ez, mintha Kolumbusz, aki körbeházalta Európa királyi udvarait az Indiába vezető nyugati út vakmerő tervével, amint megkapja a támogatást a spanyol királynőtől, jelezné: rendben van, hogy a királynő hisz ebben az útban, de szeretné látni a Szent Inkvizíció terveit arra vonatkozóan, hogy ő hány hajóval, milyen útvonalon, mennyi vizet, élelmet és legénységet hordozva bizonyítja majd be, hogy a Szent Inkvizíció mindeddig hülyeséget gondolt a világról, a Föld ugyanis gömbölyű. Szóval, ha szabad kérnem, Pogátsa Zoltán ne az MSZP neoliberális közgazdász elitjétől várja a megváltó baloldali programot, az ugyanis vagy nála van, vagy nem is létezik: ha valaha is megszületett egy olyan „számolás”, amely Magyarországot valamiféle unortodox mágia nyomán ötven-nyolcvan százalékos reálbéremeléshez juttatja, az nem lehet máshol, csakis az ő íróasztalfiókjában. Pogátsa Zoltánnak hosszú évei voltak arra, amire Botka Lászlónak legfeljebb néhány hete – s most Pogátsa Zoltán mégis Botka Lászlótól várja a mestertervet ahelyett, hogy felkínálná a magáét. Ez most vagy egy nagyon szerencsétlen kísérlet arra, hogy Pogátsa jelezze: nélküle nem lesz itt semmiféle baloldali fordulat, vagy mindössze újra az derül ki, hogy nemcsak a neoliberális közgazdászok és az ő ideológiai védelmüket élvező brókerek játszanak szívesen emberi életekkel, nemcsak piaci alapon lehet hatékonyan lenullázni egy komplett társadalmat, de erre a neomarxizmus ugyanennyire alkalmas.