Az újbalos próféta programra vár

Pogátsa Zoltán tudományos legitimitást próbál adni egy sci-fi köntösbe bújtatott mesének.

Puzsér Róbert
2017. 05. 11. 10:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pogátsa Zoltán, a hazai újbal lázadó Jedi-lovagja arra tesz kísérletet, amire egykor George Lucas a második Star Wars-trilógiával: tudományos legitimitást adni egy sci-fi köntösbe bújtatott mesének. Lehetetlen küldetés, hisz mítoszokra és csodára épülő álmokat nem lehet áltudományos ezotériára vagy politikai okoskodásra átváltani, mert azzal a mesét épp annak lényegétől, a varázslattól fosztjuk meg. Pogátsa, úgy tűnik, tanult is Lucas midikloriánokkal előadott mítoszromboló bénázásából, úgyhogy a neomarxista ébredés tudományos megalapozását egy olyan recepttel kezdi, amellyel képes az Eldorádó ígéretét és saját tudományos integritását egyszerre megőrizni: teljes körű elitkritika, a piacot és a neoliberalizmust érintő részleges rendszerkritika, ugyanakkor zéró társadalom-, illetve kultúrkritika – mindez a tíz éve még baloldali slágertémának számító globalizációkritika teljes mellőzésével. Miközben Pogátsa a piacokkal és a tőkés elittel szemben példamutatóan kemény és progresszív magatartást tanúsít, addig a tömeg és a kultúra működésének visszásságai iránt látványosan érzéketlen. Amit előad, az valójában a neoliberalizmus inverze – míg ott az egyén felelőssége, a kultúra korszerűtlensége, a piac fétise és a világot hátán hordó cégvezető hazug mítosza volt az állandó mantra tárgya, emitt a neomarxizmus az alapjövedelem igényével és az önsajnálatban dagonyázó kispolgár igazának megvallásával vág vissza.

S Pogátsa Népszavának adott interjújában még ennél is tovább megy: úgy tesz hitet az MSZP szociálisan uszító kampánya mellett, mintha Botka titokban már felkérte volna pénzügyminiszternek. Afölött értetlenkedik, hogy miért kritizálják sokan azt a szlogent, amely szerint „fizessenek a gazdagok”, az ugyanis egyáltalán nem gyűlöletkeltő, hanem „teljesen egyszerű alapelv: világszerte ezt mondják a szociáldemokrata pártok”. Csakhogy ez nem igaz: a szociáldemokraták esélyteremtésről, felzárkóztatásról és közteherviselésről beszélnek – nem arról, hogy „fizessenek a gazdagok”, hanem arról, hogy a szerencsésebb sorsúak, a magasabb jövedelműek a társadalmi igazságosság szellemét követve vállaljanak nagyobb áldozatot magasabb adókulcsok formájában. Akik mindeddig a szociáldemokrácia lényegét abban vélték megtalálni, hogy „fizessenek a gazdagok”, azok épp a neoliberálisok voltak – ők riogatták azzal a vagyonosokat, amivel most Botka a szegényeket hergeli. Ez nem szociáldemokrácia, hanem alávaló uszítás – különösen, hogy ez a szlogen nem kontextus nélkül áll: a plakátkampány Mészáros Lőrinc és Andy Vajna személyét hozza a gazdagokkal asszociációs viszonyba. Kíváncsi vagyok, hogy Pogátsa Zoltánnak – aki magát a gazdagok közé sorolja, és a Népszava hasábjain mindenkit megnyugtat, hogy szívesen fizet – milyen érzés egy csoportba tartozni Mészáros Lőrinccel az MSZP kampányában? Tényleg rendben van az a politikai kommunikáció, ami a tolvaj oligarchát és a tisztességes egyetemi tanárt ugyanolyannak láttatja?

Jelzésértékű továbbá az MSZP esetleges kormányalakításával kapcsolatban, hogy még a „baloldali fordulatot” lelkesen üdvözlő Pogátsa Zoltán sem kalkulál elszámoltatással: nem hisz a korrupció nyomán elfolyt milliárdok visszaforgatásában. Valamiféle oligarchaadóból lehetne ugyan némi bevétele a költségvetésnek, a terhek nagy részét azonban a társadalom tisztességesen dolgozó és adózó polgárainak kellene a vállukra venniük. S itt derül ki, hogy egy esetleges újbaloldali fordulat valójában két lehetőséget hordoz: vagy mégsem havi egymillió forint lesz a brutális adóprés belépési pontja, hanem visszatérünk azokhoz az időkhöz, amikor az átlagbér is a negyvenszázalékos sávba eshetett, vagy életbe lép a science fiction világa, amelynek keretében a magyar állam egy gigászi béremeléssel egy csapásra eléri, hogy megszülessen az a felső középosztály, amelyet Botka végre keményen megadóztathat. Az MSZP kampánya még Pogátsa szerint sem sokkal több jelenleg, mint ködszurkálás és hazudozás. Konkrétan így fogalmaz: „Ezen a bérszínvonalon ugyanis, ami ma van Magyarországon, nincs megoldás a költségvetés kérdéseire. Ezért is rettentő izgalmas, mit tesz majd le az asztalra – ideje volna már – programként Botka László, mert ha nem számol azzal, hogy bért kell emelni, akkor rossz a számolás.”

Értsük jól: Pogátsa Zoltán, a neomarxizmus prófétája attól a szocialista közgazdászhátországtól reméli a megoldást, amelynek tagjai két hónapja egymás közt még a Bokros-csomag sikerével hencegtek. Olyan neoliberálisoktól várja a programot és a számokat, akikre az elmúlt pár évben még – teljes joggal – kígyót-békát kiabált. Olyan ez, mintha Kolumbusz, aki körbeházalta Európa királyi udvarait az Indiába vezető nyugati út vakmerő tervével, amint megkapja a támogatást a spanyol királynőtől, jelezné: rendben van, hogy a királynő hisz ebben az útban, de szeretné látni a Szent Inkvizíció terveit arra vonatkozóan, hogy ő hány hajóval, milyen útvonalon, mennyi vizet, élelmet és legénységet hordozva bizonyítja majd be, hogy a Szent Inkvizíció mindeddig hülyeséget gondolt a világról, a Föld ugyanis gömbölyű. Szóval, ha szabad kérnem, Pogátsa Zoltán ne az MSZP neoliberális közgazdász elitjétől várja a megváltó baloldali programot, az ugyanis vagy nála van, vagy nem is létezik: ha valaha is megszületett egy olyan „számolás”, amely Magyarországot valamiféle unortodox mágia nyomán ötven-nyolcvan százalékos reálbéremeléshez juttatja, az nem lehet máshol, csakis az ő íróasztalfiókjában. Pogátsa Zoltánnak hosszú évei voltak arra, amire Botka Lászlónak legfeljebb néhány hete – s most Pogátsa Zoltán mégis Botka Lászlótól várja a mestertervet ahelyett, hogy felkínálná a magáét. Ez most vagy egy nagyon szerencsétlen kísérlet arra, hogy Pogátsa jelezze: nélküle nem lesz itt semmiféle baloldali fordulat, vagy mindössze újra az derül ki, hogy nemcsak a neoliberális közgazdászok és az ő ideológiai védelmüket élvező brókerek játszanak szívesen emberi életekkel, nemcsak piaci alapon lehet hatékonyan lenullázni egy komplett társadalmat, de erre a neomarxizmus ugyanennyire alkalmas.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.