Megtöréspolitika és közszolgaságügy

Kádár elvtárs békebeli hazugsága, a szolgaság végső, nagy tesztje, az érettségi, arra tanít, hogy szegd le a fejed és légy alázatos.

Kádár elvtárs békebeli hazugsága, a szolgaság végső, nagy tesztje, valamennyi szocialista passiójáték legképmutatóbbika, az érettségi minden felnövekvő nemzedéknek kijár. Felöltözöl szépen, mintha temetésre mennél, aztán levizsgáztatnak egy akkora tananyagból, amiből aligha menne át bármelyik érettségiztetőd. Az egész rituálé még csak nem is a tudásról szól, hanem arról a színjátékról, hogy itt vizsga van. Mindenki asszisztál a hitvány komédiához, amely szerint a tudásodról referálsz, holott csak annyi történik, hogy a végletekig ki vagy szolgáltatva a tanárodnak, aki természetesen nem szívat meg, nem kérdez bele keményen a tananyagba – cserébe elvárja, hogy tisztelettudóan leszegd a fejed, és kimondatlanul is légy tisztában azzal, hogy a sorsod itt és most az ő könyörületén múlik.

Az érettségi arra tanít, hogy ezt az érzést vidd el magaddal az élet minden területére: ha orvoshoz mész, ha igazoltat a rendőr, ha az önkormányzatnál állsz sorba, ha az adóhivatal szemétkedik, te szegd le a fejed, és légy alázatos – tudd, hogy ki vagy szolgáltatva. Nem polgár vagy – jobbágy vagy. Ahogy a bűnözés egyetemei a börtönök, úgy a szolgaság egyetemei az iskolák – a szabadulóbuli az érettségi. A különbség nem is olyan nagy: a puskázás, a csalás, a súgás a siker legitim eszközei, amelyeket ha kellő szakértelemmel alkalmazol, köztársasági elnök is lehetsz. A magoltatás mértéke az iskolaévekben akkora, hogy már kölyökkorodban csalóvá válj, s a közmegrontás rendszere a fél sikert máris elérte – amihez Az ötödik pecsétben még egy alkalmi lealjasítási rituálé kellett, itt az iskolapadban teljesül –, már kamaszkorodban bűntudattal hajtod álomra a fejed. Az iskola elsősorban illegitim működésre, a szabályok megkerülésére, csalásra tanít – csak csináld jól, és ne vidd túlzásba! Ne puskázz annyit, hogy okosabbnak tűnj a tanárnál, mert jön a büntetés, ahogy arra egész életedben számíthatsz itt, a félgyarmaton!

A közoktatás diszfunkcióját ékesen leplezi le, hogy az érettségi a tizennyolc évesek szövegértését vizsgálja. Nos, ha van kompetencia, amit nevetséges a középiskola végén ellenőrizni, az a szövegértés. Ha az érettségin a szövegértéssel probléma van, akkor vajon miként zajlott le a korábbi négyéves oktatás? Ha az érettségin szövegértési probléma merül fel, abból jogosan egyedül az következik,

hogy a hazai iskolarendszert fel kell égetni. És igen: a hazai iskolarendszert fel kell égetni.

Az uralkodó szemléletét, a fejlődő szellemhez való viszonyát, a tekintélyalapú, lelkeket megtörő működését – mindent, amit és amiként tanít. Német futballisták meg edzők helyett le kell igazolni háromszáz finn, dán és norvég tanárt, s megkérni őket, hogy mutassák meg, miként zajlik az oktatás a huszonegyedik században – ha kevés a háromszáz, akkor háromezret.

Ha a magyar állam döntéshozóinak sikerült eljutniuk annak felismerésére, hogy a magyar labdarúgók utánpótlásképzése korszerűtlen, és megértették, hogy felzárkózás csakis a nyugati modellek átvétele nyomán lehetséges, akkor vajon miért nem tudják ugyanezt egy tizenkét nagyságrenddel fontosabb területen is megvalósítani? Miért képtelenek megérteni, hogy amint a rossz utánpótlás eredménye a színvonaltalan futball, úgy a rossz oktatás eredménye az élhetetlen társadalom?