Feminizmus közelről: a fenyítés kultúrája

Ebben a világban igazán nem kell sok ahhoz, hogy az emberből nőgyűlölő legyen.

A kommentfolyamot böngészve kiderül, mennyire mindennapos a gyűlölködés és egymás verbális bántalmazása ebben a tisztán női szubkultúrában. Nemcsak nyilvános megszégyenítésről, verbális fenyítésről, hanem egy transznemű ember megveréséről is szó esik a fel-felfröccsenő vádak sűrűjében. A feminista mozgalom saját radikálisainak foglya, akik megszállták a gendertanszékeket, akik nem tűrnek ellenvéleményt, akik megkövetelik elvtársnőiktől a folyamatos gyűlölködést és az állandó hisztérikus konfliktust, ellenkező esetben maguk demonstrálják ezeket rajtuk. A genderkurzus harcosai úgy vonulnak a frontra, mint a Vörös Hadsereg, amelynek tagjai jól tudták, hogy ha a Wehrmacht tűzereje elől visszafordulnak, menthetetlenül az NKVD golyószórótüzével néznek szembe, úgyhogy inkább nekirontottak a német arcvonalnak, mert tizenöt százaléknyi esély a túlélésre még mindig sokkal több, mint a biztos szégyen és halál. Ez a bizonyos „prófétanő” meg a többi magas rangú genderdzsihadista úgy szervezi meg a mindennapokat, mintha a második világháború zajlana – csakhogy sehol egy náci, velük kapcsolatban pedig azoknak az illúzióknak a töredéke sem él, amit hetven éve Európa népei a kommunisták iránt még tápláltak.

Bevallom, ma már megértem Antoni Ritát és Mérő Verát. Épp ugyanúgy bánt velem a genderszekta mérsékelt szárnya, ahogy velük bánnak nap mint nap a jakobinusok. Ebben a világban igazán nem kell sok ahhoz, hogy az emberből nőgyűlölő vagy a patriarchátus stricije legyen, nem kell sok ahhoz, hogy az egzisztenciájában és a szociális státusában próbálják ellehetetleníteni. Mérő Verának az a „bűne”, hogy pornót fogyaszt, míg Hercsel Adélt azért hurcolják meg, mert egy aranyásóknak gyártott, szexista portál tulajdonosát nem szégyenítette meg, hanem készített vele egy érdekes interjút, melynek során nem foglalt állást nőjogi kérdésekben.

Abban bízom, hogy a mérsékelt feministák megvívják függetlenségi harcukat, és nem engednek ennek a vérszomjas, gonosz brigádnak. Építsünk közösen – férfiak és nők – egy élhetőbb és igazságosabb társadalmat! Ezúton békejobbot nyújtok mindazoknak, akik nem akarnak örök háborúban, az orwelli gondolatbűn fogságában élni. Teljes szolidaritásom azoké a feministáké, akiket a genderszekta bántalmaz, megszégyenít, női és emberi mivoltában megaláz. A legfájdalmasabb, hogy mindehhez a CEU és az ELTE szolgáltat intézményi keretet és erkölcsi felhatalmazást. Ideje volna felülvizsgálniuk ezeknek az intézményeknek, hogy milyen ordas eszmék és áltudományok alapjait biztosítják.