Aki a magyar futballt meg akarja menteni, annak meg kell szüntetnie a közpénzek beáramlását a sportágba – kapjanak a labdarúgók annyi pénzt, amennyit megtermelnek. Az akadémiákat pedig továbbra is támogatni kell. Minden edző és minden gyúró legyen külföldi, és képezzenek olyan játékosokat, akik megállják a helyüket Spanyolországban, Angliában, Olaszországban vagy Németországban is. Olyan mentalitást neveljünk beléjük, amelynek birtokában nemcsak a sok pénzt, a gyors kocsikat meg a jól kinéző modelleket akarják, hanem klasszisokká, példaképekké, legendákká válni. Ennek szellemében az Emirátusokból hazaérkező Dzsudzsák Balázs lehetőleg ne legyen a magyar válogatott csapatkapitánya, hisz a kapzsiság és az eltékozolt tehetség élő szobrára karszalagot adni már a kezdőrúgás pillanatában a kudarc egy neme.
Két éve, amikor Bernd Storck lényegesen magasabban jegyzett brand volt a futball világában, mint a magyar labdarúgó-válogatott, a szövetségi kapitány minden vonzó ajánlatot visszautasított, és folytatta a munkát ennek a sehol sem jegyzett kis csapatnak az élén. Most, hogy a derűre ború jött, Storck két évvel ezelőtti állhatatosságára bűnbakgyártás és leszámolás a válasz. Ami történt: közös szégyen. Köszönök és sajnálok mindent, Herr Storck!
