2006 tavaszán hatalmas buli volt a Köztársaság téren. Újra győztek a szocialisták, újabb négy évre övék lett az ország, újból megállították Orbán Viktort. Mindenki a zseniális Gyurcsány Ferencet méltatta, aki visszaadta a baloldal hitét önmagában, aki bátran nyúlt a bulvárhoz és unortodox eszközök sokaságához. A győzelem újabb aranykort ígért a Magyar Szocialista Párt vezette baloldalnak és hűséges segédcsapatának, a civilizált világ legkevésbé liberális pártjának, a Szabad Demokraták Szövetségének. A szocialisták vezetői egész este telefonálgattak: egyikük a gratulációkat fogadta, másikuk az „okosságokról” tárgyalt, és akadt olyan is, aki a bécsi bankszámlájának ügyeit intézte. Senki sem sejtette, milyen közel van Őszöd és az összeomlás.
A jobboldalon most, 2018 tavaszán ugyanekkora bulira készülnek. Tiborcz István nem aggódik a felelősségre vonás miatt, hiszen ma már az ügyészség sem több, mint a Fidesz egyik alapszervezete. Mészáros Lőrinc magánrepülőgépet, mobiltársaságot és bankot készül venni, a kormánypárt elitje a népszerűség, a siker, a pénz és a szerek hatására egyik részegségből a másikba esik: Habony Árpád kommunikációja briliáns, Orbán Viktor kezében van a sajtó, mögötte áll a gazdaság, pártja a közvélemény-kutatások szerint szuperszonikus sebességgel hasít – egyetlen riválisának sincs esélye a nyomába érni.
A baloldali elit – amely valójában a rendszerváltás pillanatától neoliberális elit volt – két évtized szívós munkájával felszámolta a magyarországi baloldal identitását és erkölcsi alapjait. Szükségük volt ugyan Gyurcsány Ferencre a tökéletes munkához, de végül sikerült. Ma a baloldal egy lélektelen, vert sereg – mert akit külső rivális győz le, négy vagy nyolc év múlva újra győzhet, ám annak, akinek belső rothadása saját legitimitását számolja fel, nincs visszatérés. A szocialisták Magyarországon egy teljes nemzedékre felszámolták a szociáldemokráciát, ahogy a szabad demokraták a liberalizmust – a szotyizó felcsúti autókereskedő meg a hűbérébe szegődött kokainkeresztény elit pedig most épp ugyanezt teszi a jobboldaliság két eszmei pillérével, a konzervativizmussal és a nacionalizmussal. A felszín még ragacsos a cukormáztól, a mélyben azonban már szétterjedt a rothadás. Orbán Viktor képtelen konszolidálni, rendszerét polgárháborús gyűlöletre és intézményes lopásra építi – ez pedig jól tudjuk, hogy nem a stabilitás és a nyugodt fejlődés receptje. Nemzeti-konzervatív kormányzás helyett bolsevik maffialogika vezérli a miniszterelnök lépéseit.
Amikor ennek a rendszernek vége lesz, a revans a föld színéig lerombolja majd – annak is vége lesz, ami önkényes és igazságtalan, de annak is, ami helyes és működőképes. Négy év múlva? Nyolc év múlva? Tizenkét év múlva? Teljesen mindegy. Minél tovább tart a fülkeforradalmi rend, a revans annál elsöprőbb erejű lesz: a kalapácsfejű Németh Szilárdok agresszív bugrissága, a rendszer minden eresztékéből áradó arrogancia, a jog és az erkölcs módszeres semmibevétele olyan precedenseket teremt és olyan gyűlöletet korbácsol, amely fülke-ellenforradalmat és újabb bolsevik típusú leszámolást ígér. Orbán Viktort nem érdekli, mi jön utána, mert rendszerének végét el sem tudja képzelni – holott történelmi példák százain láthatná, hogy az inga mindig visszaleng: minden birodalom évezredekre rendezkedik be, de a felcsúti Orbán-klán uralma sem tart majd örökké.
Amikor a Fidesz elitje a magánrepülőgépein menekül majd az országból, sok százezer elárvult szavazója egymás szemébe néz, és azt látja majd, hogy nincs kultúrája, mert mindenét kiárusította Németh Szilárdnak és a revansnak, Andy Vajnának és a bulvárnak. Sok százezer elárvult Fidesz-szavazó azt látja majd, hogy nincs értelmisége, mert aki volt, az vagy kormányközeli vállalkozóvá vált, vagy meghasonlott a rendszerrel. Sok százezer elárvult Fidesz-szavazó azt látja majd, hogy nincs sem tudósa, sem tudása, mert a Fidesz egyetemein, a futballakadémiákon még focizni sem sikerült megtanulni. Sok százezer elárvult Fidesz-szavazó azt látja majd, hogy nincs az országban jogbiztonság, mert már senki nem veszi komolyan a törvényeket, és senki sincs, aki megvédje őket, mert az ország tényleges urait, az orosz, kínai és német nagyvállalatokat csakis a profit érdekli.
A polgári-konzervatív világ haldoklik. Orbán Viktor épp olyan rákos daganat a jobboldal testén, mint Gyurcsány Ferenc a baloldalén – csak az ő őszödi összeomlása még nem jött el. Rendszerének így vagy úgy vége lesz: túl falánk a családja, túlságosan is megvadította a pénz és a hatalom, a világgazdasági konjunktúra pedig nem tart örökké. Ennek a választásnak a valódi tétje nem az, hogy véget ér-e, hanem, hogy képes-e konszolidálódni Orbán Viktor rendszere. Ha a Fidesz idén esetleg veszít, a hatalom nagyobb része akkor is Orbán Viktor kezében marad, hisz pozíciói az államigazgatásban, a gazdaságban és a médiában megkérdőjelezhetetlenek. Az alaptörvény mögötte áll, bárki váltja is az ország élén, mozgástere rendkívül szűk lesz – Orbán pedig legfeljebb négy év elteltével visszatér az ország élére. Ha érvényesül a papírforma, és a Fidesz ismét nyer, továbbra sem tud felfakadni a kelés, nem tud eloszlani az a temérdek frusztráció, ami a magyar társadalom többségét feszíti – és tovább érik a robbanás. A politikai rendszerek törvényszerűsége éppen olyan kíméletlen erő, mint a mozgó tárgyak fizikája: áthágásukhoz a világ összes pénze és bulvárlapja sem elég.
