Hazugságok szezonja

Választási kampány idején a magyar értelmiség két magatartás közül választ.

Ebben a kampányban négy ember következmények nélkül állítja, hogy idén miniszterelnök lesz – az értelmiség és a társadalom pedig úgy tesz, mintha ez normális volna. A csillagokat lehazudják az égről, az értelmiség és a társadalom pedig úgy csinál, mintha épp a programjaikat versenyeztetnék. A szemérmetlen hazudozás a huszonegyedik század közös valutája – én viszont nem szeretnék ezzel kereskedni. Az értelmiség feladata a kritikus gondolkodás, az objektivitás, az autonóm véleményalkotás és az igazság keresése – ahogy a politikusok feladata is ez volna: nem választást nyerni, hanem reális alternatívát állítani.

Április 8-ának estéjén, amikor lejár a hazugságok szavatossága, és a hazudozókról kiderül, hogy nem pusztán szavahihetetlenek, de sikertelenek is, mi történik majd?

Ha kiderül, hogy marad a nemzeti együttműködés rendszere és az Orbán-kormány, a jelöltállítási koordinációt minden eszközzel akadályozó Gyurcsány Ferenc lemond pártelnöki és a képviselői mandátumáról? Ha kiderül, hogy Karácsony Gergely nem lesz miniszterelnök, így nem tudja teljesíteni gátlástalan szociális ígéreteit, visszavonul a politikától? Ha kiderül, hogy mégsem áll fel a Szél-kormány, Szél Bernadett félreáll, és átadja helyét az LMP élén? Ha kiderül, hogy a Jobbik szavazói mégsem a győztesre adták a voksukat, Vona Gábor visszamegy MLM-ügynöknek?

És mit tesz majd a sok tolvaj nersevik, aki egyik kezével most is a húsosfazékban matat, miközben a másikat szent esküre emelve fogadkozik, hogy neki Magyarország az első? Nos: ők egytől egyig az Országházban ülnek majd négy teljes éven át havi hétszázezerért, és azon járatják az eszüket, hogy miként hazudják le a maradék csillagot is az égről – a következő kampány során.