A legjobb dolog a világon...

Sokan vannak, akik párban csinálják, vannak akik inkább egyedül szeretik. De olyanok is akadnak, akik valamilyen meggyőződés folytán egyáltalán nem gyakorolják. Így vagy úgy, egy biztos, hogy erre mindenkinek szüksége lenne.

Már a 16. században Leonardo da Vinci is megemlíti – a Vitruvius-tanulmányban – hogy ama testrészünk, amely mindezt lehetővé teszi, egy remekmű. Antropológusok mai eredményei szerint testformánk, sőt fejlett agyunk is e tevékenységnek köszönhető. Ha megfigyeljük például a farizmokat – az emberi test legsúlyosabb és legerősebb izmait – láthatjuk, hogy elsősorban épp ekkor aktívak; és ezen kívül semmi nem igazolja hátsórészünk domború voltát. Számos iromány készült csak azért, hogy különböző technikákat sajátíthassunk el, a meglévőket tökéletesíthessük. Ezekből megtudhatjuk, miért lesz jó nekünk ha csináljuk; nőhet az állóképességünk; akár fogyhatunk is tőle, ha legalább 1 órán át tart. Megmondják hol csináljuk, miben csináljuk, meg azt is hogyan és mikor. Az élvezet fokozásához nem árt, ha kicsit öntörvényűek vagyunk, és mindezek ellenére ott és akkor csináljuk, amikor kedvünk tartja, és annyi ideig, ameddig jól esik. Növelhető az élmény, ha például zenét hallgatunk közben, hiszen ad egy ritmust az egésznek, és a figyelmet is elvonja arról a tényről, hogy fáradunk. Van olyan is, amikor nem segít semmi, egyszerűen nincs kedvünk hozzá, kifogásokat keresünk. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a kitartás az, ami előre visz, és amikor véget ér, mindig boldogság tölt el minket, mert elmondhatjuk, hogy mi ma is csináltuk. És ha azon kapjuk magunkat, hogy nem volt elég, csinálhatjuk újra, amikor csak kedvünk tartja, független attól, hogy egy nap, vagy csupán néhány óra telt el az utolsó „randi” óta. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy a legjobb dolog a világon – persze csak a szex után – a futás.