Elhívás és elküldés: „Gyere... és menj!”

„Isten ruház föl engem erővel, Ő teszi tökéletessé utamat.”

Tóbiás Csaba Sándor
2011. 12. 28. 18:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Veresegyházon, ebben a tizenhétezres lélekszámú, Budapest környéki városkában nagyon sokan ismerik Gróf Ilonát, a két éve nyugdíjba ment postást, kézbesítőt, aki 35 évig járta kerékpárjával a települést. A szomszéd faluban, Szadán született régi református családban. A lelkipásztor, Körpöly Kálmán lelkiismeretes szolgálata nyomán, hittanra járva megismerte hitünk alaptanításait, konfirmációs vizsgát és fogadalmat tett. Később egyházi esküvője volt, két lányát is megkereszteltette, meg is konfirmáltak, de megjegyzi, hogy vasárnapi templombajáró volt, a szívét csak jóval később adta át Krisztusnak és az Ő szolgálatának.

Már a hetvenes évek elejétől fogva veresegyháziként és a veresi gyülekezet tagjaként a 2005 őszi egyházi választás előtt megkeresték, hogy vállaljon ő is presbiteri szolgálatot. Úgy érezte, hogy még felkészületlen, még nem alkalmas erre a tisztségre, de egy bibliai igevers meggyőzte: „Isten ruház föl engem erővel, Ő teszi tökéletessé utamat.” (Zsolt18, 33).

Tudta, mi a feladata és szívből követte Krisztusát, amikor a hétköznapokban is munkára, a gyülekezet építésére, gondozására hívta. Tette a dolgát. A legszebb szolgálata az idősek és betegek látogatása: „Azt a szeretetet, amit viszünk, duplán visszakapjuk” – mondja. Úgy érzi (és tanúsíthatom, a környezete még inkább így van ezzel…), hogy azokon a területeken, amiket az Isten rábíz, ő ott van: tagja a gyülekezeti bábcsoportnak, ami óvodákba és iskolákba juttatja el az örömhírt, kórustag, végzi a templomkert rendben tartását, szépítését, de számíthat rá a közösség akkor is, ha gyülekezeti alkalmak és szeretetvendégségek körüli teendőkről van szó. Alapember a presbitérium által támogatott őrbottyáni gyermekotthon két csoportjával való foglalkozásban, törődésben, látogatásban is. Visznek játékokat, gyümölcsöket, bábelőadásokat tartanak és kidekorálják, kifestik a szobát.

Már postás munkája idején is hívogatta az elmaradó, alvó reformátusokat az egyházközségbe, a templomba. Volt, aki kifakadt: „minek hozod a Bibliaolvasó Kalauzt?”, az illető azóta pedig rendszeresen jön, hűséges tagja a gyülekezetnek. Döntő jelentőségűnek tartja, elengedhetetlennek szolgálataink gyümölcsözése szempontjából az imádságot: a gyülekezeti közösségi alkalmakon személyesen, hallható módon kimondottat, a másikat is építve éppúgy, mint az otthon végzettet. Évekig imádkozott hűséges, segítő szolgatársával, a férjével és lelki testvéreivel a 2011-ben felépült új református iskoláért, mostanság parókiaépítésben vannak a veresi kálvinisták, így jelenleg ezért (is) imádkoznak Ilonáék (is) esténként, nyolc órakor (is) …:). (Parókiát azért építenek, mert a református iskola a volt lelkészlakásban indult el 2007-ben.)

A novemberben újraválasztott presbiterasszony hálás Istennek a vezetésért, formálásért, azért, hogy alakít minket, hogy teljes szívvel az ő útján járjunk, minden nap új szívet kérve.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.