A választási regisztráció haszna és költségei

A közelmúltban a miniszterelnök úr bejelentette, hogy a Parlament ősszel tárgyalni fogja az előzetes választási regisztrációról szóló javaslatot.

A bejelentést követően minden politikai erőnek, amely jelenleg képviselteti magát a törvényhozásban, megszületett a véleménye ezzel a lépéssel kapcsolatban. A vélemények elemzése is érdekes lehet a szakemberek számára, azonban számomra érdekesebb a tervezett lépés hasznát, és költségeit megvizsgálni, mind a képviselő, mind pedig a választópolgár szemszögéből nézve.

A közgazdaság-tudomány területén sikerrel alkalmazott haszon-költség mátrixot most a vizsgálat céljából átültetem a politikába, és a politológiába, ugyanis így láthatóvá válik a tervezett lépés minden mögöttes mozgatórugója, és a belőle származtatható következmények is. Abból kell kiindulni, hogy a választási regisztráció mind a képviselő, mind pedig a választópolgár számára számos költséggel jár, de ugyanakkor hasznot is hajt; s hogy lényegében érdeklődésük középpontjában a politikai verseny, a politikai kampány áll, melynek számszerűsíthető eredményeit egyrészt a választásokon való részvétel, másrészt a pártok közötti szavazatok százalékarányos megoszlása adja.

Ebből kiindulva a képviselő költsége abban nyilvánul meg, hogy a regisztrációhoz szükséges esélyeit fel kell javítania, azaz közvetlenebbé kell tennie a politikában végzett munkáját, láttatnia kell a választói minél szélesebb körében azt, hogy dolgozik. Ezt azért szükséges megtenni, mert a választópolgárok nagy többségének – az éppen hatalmon lévő kormányzat, politikai ideológiájától függetlenül – az a véleménye a politikusokról, hogy nagyon messze állnak az egyszerű átlagemberektől. Ugyanakkor a választó számára a választási regisztrációt hivatalosan elintézni egyfajta plusz teher lehet, amely sok esetben nem kívánt kötelesség. Ezért kell a képviselőnek közkedveltté tenni magát, hogy a választó gondolkodása e tekintetben gyökeres fordulatot vegyen.

Az egyenlet másik felében a haszon szerepel ismeretlenként. A képviselő haszna e tekintetben abban nyilvánul meg, hogy a közvetlenebb munka során mindennapi tapasztalatból ismeri meg a lehető legpontosabban a választókörzete sajátosságait, ide értve az egyéni és csoportérdekeket, a nehézségeket és a különleges jellemzőket is. Ezekre építve egy olyan választási kampányt tud felépíteni, ami profilját tekintve tökéletesen illeszkedik a választókörzet sajátosságaihoz. Rövidebben minden egyes választókörzetnek testre szabott választási kampánya lesz a képviselőjelöltek aspektusából nézve. A választó szemszögéből viszont a haszon egy ennél sokkal egyszerűbb következmény: ugyanis az eddigi politikai gyakorlat azt eredményezte, hogy a szavazófülkében nagyon sokan pillanatnyi benyomás alapján döntöttek, azonban a személyre szabott választási kampánynak köszönhetően az emóciót nagy valószínűséggel fel fogja váltani a választási racionalitás, vagyis a választóra kisebb nyomás fog nehezedni a jövőjét érintő döntést illetően.

Összegezve az eddig leírtakat, világosan látszik, hogy az előzetes választási regisztrációnak számos előnye lesz mind a politikusok, mind a választók, mind pedig a tárggyal foglalkozó tudomány számára. Elsőként az, hogy az eddigieknél attraktívabb lesz a gyakorlati politika, azaz nemcsak kevésbé fontos dolgokkal állnak majd ki a politikusok az utcára a választópolgárok körébe, hanem számos a mindennapjaikat érintő kérdés is elő fog kerülni a fórumokon, rendezvényeken. Ezzel párhuzamosan igen kiéleződik a politikai verseny, illetve maga a politikai kampány. Kevesebb lesz a politikusok, és a szakemberek tévedési lehetősége. Ugyanígy a klasszikus kampányattitűdök jelentős mértékben fel-, illetve átértékelődnek, azaz lesznek bizonyos kampányelemek, „fegyverek”, melyek várhatóan kikerülnek a repertoárból, s akadnak majd olyanok melyeket újdonságként beemelnek, azonban ehhez az is hozzátartozik, hogy ezek az új elemek csak nálunk újak, Nyugat-Európában, illetve a tengerentúlon már javában használják.

A negyedik következmény, hogy átalakul a politikai gondolkodás, azaz az ideológiákban lévő árnyalatnyi különbségek jobban érezhetőkké válnak, s ez minden bizonnyal hatással lesz mind a politikusokra, mind pedig az állampolgárokra. Megszűnhet a gyakorlati politika, és a politológia egyik közkedvelt „szent tehene”, amely szerint a választó emocionálisan dönt a szavazatáról, annál is inkább, mivel az eddigi választási eredményeket kielemezve világosan látszik, hogy mit eredményezett az emocionális döntéshozatal. A pártok által gyakorta, és igen szívesen alkalmazott közvélemény-kutatások sokkal inkább valós képet fognak mutatni, mint momentán. Kisebb lesz a hibahatár, azaz könnyen elkerülhetővé válik, hogy egyes politikai erőket felülreprezentáljanak, másokat pedig alul értékeljenek.

A pártokra is hatni fog az előzetes választási regisztráció intézménye, méghozzá oly módon, hogy a választók megnyeréséért folytatott verseny hatással lesz a retorikájukra, és a politikai kommunikációjukra. Ezzel együtt jár az is, hogy a pártok a korábbiaknál is nagyobb mértékben professzionalizálódnak, azaz kiépítettebb lesz a szakembergárdájuk, és jelentős mértékben átalakul a pártstruktúrájuk. S végül alapjaiban változhat meg a hazánkra jelenleg jellemző politikai kultúra.