Míg 2010-ben az egész év alatt 72 beszélgetés témája volt az öngyilkosság, addig ez a szám 2011-ben az év első nyolc hónapjában 107. Megdöbbentő számadatok, a tendencia pedig beszédes. Az alapítvány munkatársa ezzel kapcsolatosan elmondta, rengeteg tizenéves telefonál vagy keresi meg őket egy akut krízis közepén, egy súlyos veszteség után vagy a serdülőkori depresszió tüneteivel küzdve. Ezekben a beszélgetésekben sokszor elhangzik a sóhaj: már arra is gondoltam, jobb lenne, nem élnem – fogalmazott Reményiné Csekeő Borbála, aki szerint ezeket a segélykiáltásokat mindig komolyan kell venni, nem szabad elengedni a fülünk mellett vagy bagatellizálni.
Magyarázatképpen hozzátette: rengeteg öngyilkosságot elkövető fiatal figyelmezteti korábban környezetét arról, mire készül, de a családi, baráti körben sokszor süket fülekre talál, így az öngyilkossági gondolatokkal küzdő tinédzserek sok esetben elszigetelődnek a környezetüktől. Mint mondta, elsősorban az a jellemzően azt érzik: nem érti meg őket senki, nem tudják megosztani a kínzó gondolataikat másokkal.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!