A vidéki nagyszülők nagy előnye és hátránya egy és ugyanaz: agyonkényeztetik a nagy ritkán odatévedő egyszem unokát. Ami pedig jó a babának, az a mamának is, azaz miért is utasítaná vissza az egy éve alváshiányban szenvedő ifjú pár anyósék felajánlását, miszerint majd ők magukhoz veszik éjszakára a picifiút, míg a „fiatalok” nyugodtan szundikálhatnak? Simon fogzik mostanában, így aztán apu és anyu különösen nagy örömmel nyugtázta a hirtelen ölébe szakadt miniszabit, s gyanútlanul élvezte az édes álom és hajnali semmittevés örömeit.
A lelkesedés azonban alábbhagyott, mikor később kiderült, hogyan sikerült a nagyszülőknek édes álomba ringatni az éjjel többször is jelentkező egyévest. Talán mindannyian emlékezünk még gyerekkorunk egyik kedvelt csemegéjére, a Puki vagy Kuki néven közismertté vált, extrudált kukoricából készült, sós rágcsálnivalóra, iskoláskori büféélményeink főszereplőjére. Szóval Simit sírás esetén nagyiék ezzel a csalival hallgattatták el, s mivel a „csodaszer” remekül bevált, örömmel újságolták reggel a felfedezést a rémült szülőknek, akik eleddig figyelmesen betartottak minden, étkezési beszoktatásra vonatkozó szabályt.
Simonka amúgy már a ciciről való leszoktatás időszakában van, így lassan bármit ehet, de azért ez mégis túlzás volt az egészséges ételeket preferáló szülőknek – a babócát ilyen egészségtelen, ellenőrizetlen, ízfokozókkal teli élelmiszerrel táplálni, ráadásul minden eddigi, tudatos pedagógiai célnak keresztbe téve! Hogy azért aludjon el, mert ételt kap? Ráadásul ilyet? Na, azt már nem!
Aztán néhány héttel később apu és anyu kénytelen volt revideálni a nézeteit.
A folytatáshoz kattintson ide.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!