„Semmihez sem hasonlítható gyerekekkel együtt élni” – interjú Erős Antóniával

A nézők kétszer választották a legnépszerűbb műsorvezetőnek, felkerült a legbefolyásosabb nők listájára, ő azonban elsősorban édesanya: legtöbb idejét Szonjával és Matyival tölti. Erős Antónia ugyanakkor missziójának tekinti a cukorbetegség elleni harcot is. Az Egy Csepp Alapítvány létrehozóját ezekről kérdeztük.

- Két kisgyermek, a híradózás, az alapítványi teendők, és a nemrég futott kampány mellett mennyire volt feszes egy munkanapja?

- Nem nagyon jut időm arra, hogy azon gondolkozzam, mit kellene még csinálnom, teljesen be vagyok táblázva. Leginkább a jó szervezésnek köszönhető, hogy végül minden kitűzött feladatot sikerül megvalósítanom. Természetesen amióta megvannak a gyerekek, az Egy Csepp Alapítvány irodájában jóval kevesebb időt, heti egy napot töltök, inkább e-mailen és telefonon tartjuk a kapcsolatot. Elsődleges hivatásom továbbra is a híradózás, ami a hétköznapok estéit tölti ki, így nap közben a gyerekekkel tudok lenni. Ráadásul maximálisan támaszkodhatok a férjemre is, aki GYED-en van, ennek köszönhetően a család sok időt tölt együtt, és még egyszer sem kellett azon gondolkozni, kire bízzuk a kicsiket, sem arra, hogy bölcsödébe adjuk őket.

- Az Egy Csepp Alapítvány honlapján úgy fogalmaz, „lehet élni egészségesen cukorbetegen is, csak be kell tartani a szabályokat”. Milyen sarokpontokat érdemes figyelembe venni?

- Napjainkban már elcsépelt dolognak tűnhet egészséges életmódról beszélni, mert mindenki ismeri alapelemeit, azonban mégsem követjük. Nagy csodáról nincsen szó! Mindössze arról, hogy oda kell figyelni például arra, hogy naponta többször, 5-6 alkalommal együnk kevés, de minőségi ételt. Emellett rendszeresen mozogjunk, ami nem feltétlenül kell, hogy több legyen egy fél órás intenzívebb sétánál. Időként pedig ellenőriztessük egészségügyi állapotunkat, ha már érintettek vagyunk valamilyen betegségben, akkor az ellenőrzések mellett figyeljünk oda, hogy betartsuk a konkrét kezelés szabályait. Az önellenőrzést segítségével a cukorbetegek például hosszú távon elkerülhetik a szövődményeket.

- Az Ön életében jelenleg mi a sportolás legfőbb helyszíne?

- Alapvetően a játszótér. Rendszeres sportolásra sajnos nincsen lehetőségem: az első két-három év ugyanis leginkább a gyerekekkel közösen eltöltött időről szól. Terveim szerint egy év múlva már több idő jut saját magamra, és akkor irány az edzőterem!

- Vasárnap, november 13-án rendezték meg a Syma Rendezvényközpontban az Egy Csepp Világnapot. Milyen programokkal várták az érdeklődőket?

- Több ezer embert fogadtunk az ingyenes egészségügyi szűréseken, bio- és egészségpiacunkon, de egész napos koncertek (többek közt a Qualitons, az X-Faktor énekesei, a Fiesta, illetve Rutkai Bori és a Hébe-hóba Banda lépett fel a Vacka dalokkal), gyerekfoglalkozások (Cellux Csoport, Noha Stúdió, ugrálóvár) sorsolások, díjátadók valamint a már hagyományos Diabetes Séta is színesítette a programsorozatot.

Rendkívül sűrű év van a hátunk mögött, és a Világnap mellett méltó lezárása volt az esztendőnek az Egy Cseppes Patikahét, ami egy teljesen új kezdeményezés. Középpontjában azok a plusz szolgáltatást nyújtó patikák állnak – megmérhetik a vércukor, a vérnyomás vagy koleszterin szintjüket az emberek –, amelyek megérdemlik, hogy minél nagyobb figyelem jusson rájuk. Ezek a mérések általában ingyen, vagy jelképes összegért vehetők igénybe. Sajnos az emberek nagy hányadának kizárólag akkor jut eszébe az egészsége, ha időről, időre felhívjuk a figyelmüket. A Patikahéten bizonyos, gyártók bizonyos termékei pedig 33 százalékos kedvezménnyel voltak megvásárolhatók.

- Első emlékei a gyerekekkel az almamelléki napköziig nyúlnak vissza. Miképp emlékszik vissza erre az időszakra?

- Az egyik legjobb évem volt. Nagyon szerettem magát a falut és az iskolát is, a gyerekeket pedig különösen. Érettségizett fiatalként hatalmas élmény volt megtapasztalni, hogy a kicsik mennyire nyitottak, és mennyire ragaszkodóak, illetve azt: ha szeretettel fordulunk hozzájuk, mennyi mindent el lehet érni náluk. A számos pozitív élmény mellett azonban rá kellett jönnöm arra is, mekkora felelősséggel jár az oktatás. Amennyiben egy gyereket nem vagyunk képesek megtanítani 10 éves koráig írni és olvasni, akkor az sosem fogja pótolni hiányosságát elfogadható szinten.

- Talán az itt szerzett felelősségtudat miatt nyilatkozta korábban, hogy azért vártak a gyermekvállalással, mert nem érezték elég érettnek rá magukat?

- Valóban úgy gondoltuk, hogy amíg nem vagyunk készek a feladatra, addig nem lépünk. A gyermekvállalás minden szépségeivel és nehézségeivel együtt úgy érzem, jól döntöttünk, hogy vártuk. Semmihez sem hasonlítható gyerekekkel együtt élni, fantasztikus dolog, azonban sok a nehézsége is, amit két éretten gondolkozó felnőtt jobban meg tud oldani, mint egy szabadságra és utazgatásra vágyó pár.

A cikk itt folytatódik.