Kétéves lányommal és a két iskolás “naggyal” bevásárló körutunkon elérkeztünk egy kertvárosi ABC-áruházba. Már a pénztárnál álltunk és a bankkártyám elfogadását vártam, mikor a gyerekek- kérésemre – kitolták a teli kocsit a pakolóba. Nem aggódtam, hiszen egy zöldellő tér vette körül a boltot, autók sehol, gond nem lehet – gondoltam.
De hirtelen hatalmas kiáltás, kutyavonyítás, gyereksírás, fémes csörgés-zörgés, egyszóval hátborzongató hangok reszkették meg a bolt fülledt csendjét.
Csapot-papot otthagytam és kiszaladtam a bolt elé, ahol a következő látvány tárult a szemem elé:
Egy lógó fülű, kedvesen bumfordi spániel kölyök volt kikötve a bolt előtti fém szemetesvödörhöz. Mint utóbb kiderül, Fruzsi lányom odatotyogott hozzá és merő játékból MEGHARAPTA a kutyát!
Az pedig szegény, minden agresszió nélkül próbált menekülni a kislány tűhegyes fogai elől, de a fém kuka nem engedte. Fruzsi pedig-szájában a kutyaszőrrel sírva futott a jó játék után…
Az időközben előkerült kutyagazdi – természetesen félreértve a helyzetet – kétségbeesetten mentegetőzött, szidta a derék ebet, s csak nagy sokára tudtuk tisztázni vele, ki és kit is harapott meg.
Fruzsi azóta sem visel szájkosarat, s bár be van oltva, igyekszünk leszoktatni erről az “ősi eredetű” figyelemfelkeltő szokásáról…
Az írást kedves olvasónk küldte, amelyet ezúton is köszönünk. Küldjétek be saját történeteteket a [email protected] címre, s a legjobbakat közöljük a honlapunkon!
