7 dolog, amit sose mondj egy 40 feletti anyának!

Hiába, hogy napjainkban egyre inkább kitolódik a gyermekvállalás kezdete, egy „jószándékú” rokon vagy szomszéd beszólásaira mindenkinek fel kell készülni.

A babble.com összegyűjtötte azokat a kérdéseket, amikkel biztosan nem lopjuk be magunkat a negyvenes kismamák szívébe.

1. „De jó neked!”

Különösen jól esik ezt hallani egy lehetetlenül vékony fodrászlánytól, aki éppen a te külsőd próbálja átalakítani! Igen, már gyermekkori álmom volt, hogy a hajlott korú édesanyák mozgalmának zászlóvivője legyek! 4 évesen őszre festettem a hajam és megbeszéltem kedvenc Crissy babámmal, hogy a legnagyobb vágyam bizony ízületekkel küzdő édesanyává válni. Hogy találhatta ki?

2. ”Te 44 évesen szültél?„

Drága nádszálvékony szülőtársam, ki szűk farmerban feszítesz és nézed, ahogy lányom balett ruhájával küzdök: Gratulálok neked, matekból is jó vagy! Továbbá gratulálok, hogy sikerült a 20-as éveidben férjhez menni, 3 gyermeket szülni még 30 éves korod előtt és még erre a balett órára is időben érkeztél, mindhárom lányod megfelelően felöltöztetve. Igen, 44 évvel vagyok idősebb a gyermekemnél! De most nincs kedvem a jelentéstanon vitázni, hát hagyjuk is! Mindent egybevéve, azért ez az igazság. De te sem pusztán erre gondoltál, igaz? Nem, valóban nem én szültem őt. És igen, adoptáltuk. Most örülsz?

3. ”Vannak evés- és alvászavarai?„

A jóságos gyermekorvos furán néz rád mikor neked szegezi ezt a kérdést nyájas stílusában. Neked, aki túlélted a Dino-nuggets maradékok túladagolását és minden éjjel felriadsz a BPA, az óvoda és a biliztetés feletti aggodalmadban. Azért, kösz, hogy megkérdezte!

4. ”Ez a kisfiú az unokája?„

Először is kedves áruházi hostess, aki nemi- és egyéb identitás problémákkal is küzdesz. Ő LÁNY és a csudába is: igen, én vagyok a nagyanyja!

5. ”Szóval, akkor mikorra tervezitek a másodikat?„

Végre egy távoli rokon, aki hajlandó megvitatni veled a termékenység kérdését egy temetésen: ÉLJEN! Már alig vártam, hogy valaki megkérdezze. Épp, mikor már azt hittem, hogy nincs egy teremtett lélek sem ezen a kerek nagyvilágon, aki elég bátor lenne ehhez. De jön ő és újraértelmezi az illemszabályokat is, csak hogy enyhítsen kíváncsiságán! Menjen innen, de lehetőleg nagyon messze tőlem! Végre vége a pelenkáknak, a hiszti korszaknak és az alváshiánynak! Kösz, hogy emlékeztet arra is, gyermekem „egyke”, úgysem gondolok erre túl gyakran, csak mikor eszem, fürdök, lélegzem: gyakorlatilag állandóan!

6. ”Mit csináltál egész álló nap?„

Ez drága férjem kérdése, aki normális cipőben járhat és akivel telefonon szoktam értekezni. Semmi olyat nem tettem, aminek eredményét látná, vagy következményei lennének és ez mégis kitöltötte a napomat. Blogot írtam, mosogattam, sírtam kicsit és fürödtem is. Elveszett cipők után kutattam, bébicsőszt kerestem és a dolgok értelmét. De találni, semmit nem találtam.

7. ”Anyuci, ugrálnál velem a trambulinon?„

Drága kislányom, akinek még sosem játszottam ki a „Neked egy öreg anyukád van!” kártyám. Nem lehetne, hogy csak összebújunk a kanapén és a „Városi Kórház” mai részét nézzük meg inkább?