Hogy a pótszülő se legyen mostoha!

Néhány tipp, amely eloszlathatja az általános tévhiteket és félelmeket és hozzásegíthet ahhoz, hogy hogy jó mostohaszülő váljon belőlünk!

1.

Tisztázzuk a párunkkal, mi a szerepkörünk mostohaszülőként, mennyire szólhatunk például bele a gyereknevelésbe. Mindig konzultáljunk vele arról, milyen néven szólítson minket a gyerek, ne hívassuk magunkat „mamának” önhatalmúlag. Vannak olyan gyereknevelési kérdések, mint például a vallás, az oktatás, és a gyerekekre rótt alapvető szabályok és kötelezettségek, amelyeket szintén előre át kell beszélni. Minél több dolgot tisztázunk előzetesen, annál könnyebb dolgunk lesz a későbbiek folyamán.

2.

Beszéljük át az általános, mostohaszülőséggel kapcsolatban előforduló problémákat a párunkkal! Világosan fogalmazzuk meg vágyainkat, elvárásainkat – például a tisztelet megadásával kapcsolatban – ezzel elkerülhetjük a későbbi sértődéseket. Kössünk egyezséget, hogy nem hozzuk egymást kellemetlen helyzetbe (még eltérő vélemény miatt sem) a gyerek/ek előtt. Persze a problémák felmerülése és azok átbeszélése, folyamatos megoldása szintén hozzásegít minket ahhoz, hogy kialakuljon egy egységes szülői szemléletmód.

3.

Mérsékelt módon, de következetesen foglalkozzunk a mostohagyerekünkkel. Kerüljük a túlzásokat: az sem jó, ha úgy bánunk vele, mint egy hímes tojással, de az sem áldásos, ha túl szigorúnak mutatkozunk. Ha úgy véljük, párunk túl laza a gyerekekkel, akkor inkább dolgozzunk ki új, közös szülői tervet.

4.

A mostohagyerekek jelenlétében mindig beszéljünk pozitív vagy legalábbis neutrális hangnemben a biológiai szülőről. Ellenkező viselkedés ugyanis alapjaiban áshatja alá kapcsolatunkat a gyerekkel, sőt egyéb következményei is lehetnek (például romboljuk vele a gyermek biztonságérzetét). Ha úgy gondoljuk, a nevelőszülő viselkedése nem követendő példa, használjunk eufemizáló kifejezéseket a véleményünk kifejtésekor és inkább arra világítsunk rá, mi mit is csinálnánk másképp.

5.

Úgy segíthetjük legjobban a gyerekkel való kapcsolatunkat, ha hagyunk időt kifejlődéséhez. Ne ijedjünk meg, ha ez néha egyenlőtlen ütemben zajlik kettőnk között. A gyermek iránti szeretetünket fejezzük ki úgy, hogy nem sajnáljuk időnket áldozni, a kapcsolat fejlődésére. Az együtt eltöltött minőségi idő ezerszer többet ér, mint a kényeztetés és a gyermek anyagi javakkal való magunkhoz édesgetése.

6.

Rendezzük rendszeres időközönként családi találkozókat, ami lehetővé teszi mind a szülők mind a gyermekek számára, hogy megvitassák az őket ért sérelmeket. Ez a későbbiekben elősegíti a családi összetartozás érzésének kialakulását is.