Te felnőttnek tartod magad?

„Nőj már fel végre!”, „Gyerekes vagy!”, „Nem vagyok az anyád!” – e mondatok talán túl sokszor hangzanak el manapság mind a párkapcsolatokban, akár az egyszerű társas kapcsolatokban. Miért van ez? Erre keresi a választ Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című könyvében Kathleen Kelley-Lainé pszichoanalitikus.

Felnőtté válni nem kor kérdése. Nem is egzisztenciánktól, gyermekeink számától függ. De vajon mitől?
A magyar származású, 1948-ban családjával Kanadába emigrált, majd a 70-es évek végétől Franciaországban letelepedő Kathleen Kelley-Lainé szerint a „felnőni nem tudás” egy állapot, amelyet elsősorban az anyák (szülők) nem megfelelő kapcsolata eredményez gyermekeikkel.
A Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című kötet másodszor jelenik meg magyar nyelven, a kiadó és a szerző ugyanis úgy gondolta, hogy minden eddiginél aktuálisabb a probléma. Szomorú, magukat felnőttnek tartó emberek nevelnek szomorú gyermekeket.

A könyv új szemszögből értelmezi Pán Péter mítoszát. . A Peter Pan – olvasható a fülszövegben – egy felnőni nem akaró gyermek története, akinek pajkossága valójában tragikus titkot rejt: édesanyja karjában nem kapott súlyt, így maradt súlytalan, lebegő gyermek. A szerző szerint édesanyánk szerető ölelése ad ugyanis mindnyájunknak súlyt (Peter Pan szerint minden gyermek madár volt, mielőtt megszületett), csak így vagyunk képesek megválni szárnyainktól, és megtanulni járni, elbotlani és felállni – felnőtté, emberré lenni.

Én vajon felnőttem? Tizenéves korom óta nem lakom otthon, ma családom, munkám, kocsim van, saját barátaim, problémáim stb. Nem tudom, sőt a szerzővel való beszélgetés során egyre bizonytalanabb leszek. Talán ez nem jó jel.

A cikk itt folytatódik.