Invisible Work Day, azaz a Láthatatlan munka napja. Dátum: április első keddje, amely idén április 3-ára esik. Láthatatlan munka – egy rejtélyes és megfoghatatlan fogalom, ám korántsem a bolondos áprilisi tréfák folytatása. A másokért dolgozó, anyagi és társadalmi elismertséget nélkülöző munkások napja ez: anyáké, nagyszülőké, önkénteseké, betegápolóké, amelyet 2001 óta ülünk meg.
De mi is valójában az a láthatatlan munka?
A láthatatlan munka minden olyan feladatot magában foglal, amelyet nem fizetség ellenében, azaz családunkért vagy a közösségért teszünk. Ez lehet valamilyen családban betöltött szerep, de akár társadalmi vagy önkéntes munka is: anyaság, beteggondozás, sőt, számtalan egyéb területen végzett fizetetlen feladat is. Gondoljunk csak az önkéntesekre! Nehéz megérteni, de napjainkban mégis így van: ezek az emberek valóban láthatatlan feladatokat végeznek. Munkájukért nem csupán anyagi, de társadalmi elismertséget is csak nagyon keveset kapnak. Ennek ellensúlyozására többféle kísérletet tettek már, köztük a láthatatlan munka világnappá avanzsálását is.
Kanadából indult útjára a kezdeményezés, amely mára már több európai uniós tagországban is gyökeret vert, és amelynek célja, hogy elismerje azt az értékes és pótolhatatlan munkát, amelyet elsősorban a nők, az édesanyák, de mellettük számos férfi, apa is végez a gyermekek, idős, beteg vagy fogyatékos családtagok gondozásában, valamint önkéntesként civil szervezetekben, helyi közösségekben. Itthon például a Családbarát Közgondolkodás Népszerűsítése című pályázat keretében idén kiemelt eseménynek számít április 3. is.
Értéke évi 11 ezer milliárd dollár?
Európai szinten is elindult olyan gondolkodásmód, amely azt javasolja, hogy a GDP-ben is figyelembe kell venni ezt az értéket. Az ENSZ által közzétett becslés szerint ugyanis ennek a sokszor láthatatlan és nem kellően értékelt munkának az értéke globális szinten 1995-ben 11 ezer milliárd dollár volt. A yorki egyetemen készült kutatás szerint ennek a munkának a becsült értéke az uniós GDP legalább egyharmadát eléri. Ez az óriási értékű tevékenység jelentősen hozzájárul a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami intézményrendszert is.
A kérdés fő szószólója uniós szinten Anna Záborská európai parlamenti képviselő asszony. Cél, hogy a köz javáért a hagyományos értelemben vett munkaerőpiacon kívül végzett, fizetetlen munka is bekerüljön a statisztikákba, s a társadalom ismerje el ezeknek a meg nem fizetett munkáknak erkölcsi és anyagi értékét. Ne tekintse továbbá az érintett rétegeket inaktívnak, s bontsa le a számos tagországban e személyeket érő diszkriminációt és fejezze ki megbecsülését azon honfitársaink iránt, akik csendben és hűségesen, nem látványosan végzik a feladataikat a családban és egyéb, a társadalmat átszövő közösségekben.
S hogy mit tehetünk mi mindezért?
2010-ben például érdekes kampány indult azért, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a láthatatlan munkát végzőkkel szemben. Akkor a szervezők azt javasolták, hogy mindenki, aki így érez, tegye üressé Facebook profilját vagy tegyen ki az ablakába egy üres papírlapot, esetleg küldjön egy üres e-mailt barátainak figyelemfelhívás gyanánt. Ám talán az is megteszi, ha mi magunk fordulunk oda környezetünkben élő, láthatatlan munkát végző ismerőseinkhez, családtagjainkhoz, s kimondjuk a ritkán elhangzó szót: Köszönöm!
origo.hu
Főügyészség: Nem „kamu” a Városháza-ügy
