„Rögeszmém a keresztény, családos fiatalok életpéldája!”

Húsvét alkalmából Dr. Beer Miklóst, a Váci Egyházmegye püspökét kérdeztük a családok értékválságáról, a családi életre nevelésről és az idei húsvét üzenetéről.

- Nagyon sok szó esik mostanában az értékválságról, a fiatalok célnélküliségéről. Hogyan tud irányt mutatni ma a katolikus egyház az embereknek?

- Az értékválság, a céltalan sodródás, amit tapasztalunk a társadalmunkban és főképpen a fiatalság körében azt a képet idézi bennem, amit a Verne-regények nyomán képzeltem el a tengeren sodródó hajók vonatkozásában. Szükség van a Sarkcsillagra vagy a „Dél Keresztjére”, de legalább egy világítótoronyra, hogy a hajós tájékozódni tudjon. Még megnyugtatóbb, ha van egy révkalauz is, aki jól ismeri a körülményeket. A családi élet vonatkozásában azt a bibliai utalást szoktam elővenni, amikor Józsue az Ígéret Földjének határán a nép előtt felvázolja az éle vagy halál lehetőségét, de hozzáteszi: „Én és családom az Urat választjuk.” /Józsue 24.15/ Meggyőződésem, hogy minden történelmi-társadalmi környezetben újra kell kezdeni a jövő építését az isteni törvény szerint. Kell a világos tanítás, de legalább olyan fontos a hiteles családi életpélda is. Egyházunk feladata, felelőssége, hogy az isteni törvényt újra és újra elmondja és a szép élet példáját a vallásos családok vállalják.

- Szeptembertől bekerül a tantervbe a családi életre nevelés, mint tantárgy. Ön szerint a magyar családokat érintő válság, a gyakori válások, a csonka családok, az érték nélküli nevelés mennyire változtatható meg az iskolai oktatással? Lehet-e szembe menni azokkal a (negatív) sémákkal, amelyek a gyerekekben rögzülnek az otthon tapasztaltak alapján?

- Örömmel és reménységgel tekintek az új köznevelési törvény elé, amelyben iskolai keretek között hangsúlyt kap a családi életre nevelés. Persze nincsenek illúzióim, a törvény nem automatikusan fogja megváltoztatni a közgondolkodást, de esélyt teremt arra. Természetesen erre a „tantárgyra” is érvényes a jól ismert tapasztalat: ha jó a tanár, akkor hatékonyabb lesz az oktatás is. Ha jó az irodalom-tanár, akkor a diákok szeretni fogják a könyveket, az olvasást. Ha a tanár „hiteles”, mert szép családi háttere van, akkor a diákokra is nagyobb hatása lesz. Az is rögeszmém, hogy az elméleti családmodell mellett sokkal döntőbb a sokgyerekes, fiatal, keresztény családok életpéldája. Mivel a nemzet jövője a tét, minden jószándékú közösségnek össze kell fognia: iskoláknak, önkormányzatoknak, egyházközségeknek, családközösségeknek, „baba-mama kluboknak”, Szentjánosbogár-közösségeknek.

- Tud-e valamit tenni a katolikus egyház azért, hogy tudatosítsa: a házasság és a gyermeknevelés jóval komolyabb döntés és felelősség, mint ahogy azt mostanában sokan gondolják?

- Katolikus egyházunk az „újraevangelizálás” felelősségét éli át a jelenlegi társadalmi viszonyok között. Újra tudatosítani próbáljuk missziós feladatunkat: „Menjetek, tanítsatok..., kereszteljetek meg...minden népet!” (Mt 28,19) Napjainkban a felnőttek keresztelkedésének elementáris élménye, a katekumenális szemlélet újrafelfedezése lendületet ad a katekézisünknek, hogy összefüggésében mutassuk be hitünket. A teremtés isteni ajándékából kiindulva értelmezzük az ember személyes létének összetevőit. Szükség van arra, hogy felnőtt katekézisben, Biblia-órákon és természetesen a hitoktatás minden területén a család kikerülhetetlen szerepéről beszéljünk. Az új etikaoktatásnak is ez lenne az értelme. Úgy gondolom, hogy van a kezünkben olyan érték-kincsestár, amelyből tudunk mit felkínálni. A bibliai történetek, a Názáreti Család, Szent István családja, a történelmi, irodalmi példák, remek filmek, drámapedagógiai gyakorlatok, színjátszókörök, kirándulások, táborok nevelő hatása mind-mind a rendelkezésünkre állnak. A felelős döntés képessége, a párválasztás komolysága ezeken az élményeken keresztül formálódik.

- Milyen aktuális üzenete lehet 2012-ben a Húsvétnak?

- Az idei húsvéti ünneplésünkhöz – talán meglepő módon – az öngondoskodás programját szeretném elsősorban ajánlani. Az eladósodott /vagy éppen kilakoltatott!/ családok hatékony megsegítését abban látom, hogy újra megműveljük a kertünket, tartunk baromfit a vidéki környezetben és összehozzuk a városi családokat a falusiakkal. Szeretném terjeszteni a „magyar árut mindenekelőtt!”-felhívást. Van ötletem a nyaralások ilyen újszerű megszervezésére, egy gyökerében új keresztény életszemlélet kialakítására. Jézus Krisztus keresztútja az áldozatos, önzetlen, egymást valóban segítő szeretet útját mutatja nekünk. Nagy szívvel, vidám-ötletes lendülettel segítsünk egymáson, elsősorban a családjainkon, és ez ad reményt, hogy országunk ismét „feltámad” a csüggedtségből. Hiszem, hogy feltámadt Üdvözítőnk Szentlelke által képessé tesz erre. Áldott-szent ünnepnapokat kívánok minden családnak!