Zséda: komolyabban kellene venni a család szerepét

A ma embere hajlamos elfelejteni, hogy a család az a közösség, amely emberré, közösségi lénnyé tesz bennünket – mondta a Családhálónak Zsédenyi Adrienn.

Mint arról korábban már többször beszámoltunk, május 1-jéig aláírásgyűjtő akció zajlik Magyarországon azért, hogy a törvényhozás érdemben foglalkozzon a családon belüli erőszak kérdésével.

A népi kezdeményezést elindító Halász Pálma (Élet Érték Alapítvány) és segítői arra vállalkoztak, hogy 50 ezer szignót gyűjtenek össze. E mostani akcióban is, de gyakorlatilag évek óta ugyancsak kiemelten foglalkozik a kérdéssel Zsédenyi Adrienn énekes is.

Kérdésünkre felidézte, még a 2008-as „Rouge” című albuma készítésekor fogalmazódott meg benne, hogy a dal erejével próbálja meg ráirányítani a figyelmet a hazánkban sajnos oly elterjedt erőszakforma, a családon belüli erőszak tarthatatlanságára. „Az Ajtók mögött című dalban megpróbáltunk a lehető legpontosabban fogalmazni, szerettük volna, ha a számot meghallgatók átérzik, nem normális dolog, hogy egy családban, amelynek a szeretetet, a megnyugvást, a biztonságot kellene jelentenie, az valahol a lelki- és testi terror színhelye” – fogalmazott Zséda.

De honnan a késztetés? Adriennek nem volt személyes érintettsége, legalábbis a családjában nem fordult elő hasonló. Lakott viszont panelben – mesélte -, ahol a vékony falak miatt többször végighallgatta az egyik szomszéd család „műsorát”. Ez – mondta – „karmikus tüske” maradt benne, ma kötelességének érzi tenni azért, hogy a jelenség ne termelődjön újra.

Ugyanis – vélekedett – a legnagyobb probléma az, hogy az erőszakos családokban felnövők nagy eséllyel újraélik szülőként az egykor elszenvedett sérelmeket, valamilyen formában mindenképp vesztesei lesznek a múltjuknak. Sajnos – tette hozzá – közben értelmes embereknek is el kell magyarázni, miért van szükség egy ilyen törvényre.

Zséda szerint a borzasztó statisztikai adatok mögött (a családon belüli erőszak minden ötödik nőt érint, hetente egy valaki belehal) a család intézményének meggyengülése áll. Hangsúlyozta: a család szerepe egyre inkább leértékelődik, ezen a tendencián mindenképpen fordítani kell, azonban a törvényhozás pusztán az első lépés ebben a küzdelemben.

Sok családban ez a fajta viselkedés napi gyakorlat, nagyon mélyen gyökerezik, ám a legtöbb ország megtalálta már a megoldást, akkor nekünk miért ne sikerülnie? – tette fel a kérdést.