Négylábú terapeuták

Hazánkban lassan két évtizede fejleszthetik magukat az arra rászoruló gyerekek lovasterápia által, legyen szó fizikai, érzelmi, vagy pszichés problémáról.

A kezdetek

Az egyre nagyobb igény cselekvésre sarkallta az NGYSZ-t: mivel nálunk nem voltak még lovasterapeuta szakemberek, a gyerekmentősök az akkor már több évtizedes tapasztalattal bíró Angol Lovasterápiás Szövetség teljes csapatát hívták meg a Hortobágyon megtartott első lovasterápiás szakembereket képző kurzusra. Az oktatók között volt gyógypedagógus, lovasinstruktor, orvos, pszichológus, fogathajtó, így a harmincöt résztvevő a lehető legteljesebb képet kaphatta a lovasterápia minden területéről, s hogy elkötelezettségük “bizonyítékaként” a résztvevők a tanfolyam végén létrehozták a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítványt (MLSZA) amely azóta is töretlen lelkesedéssel és hatalamas energiabefektetéssel tesz meg mindent azért, hogy egyrészt összefogja mindazokat az intézményeket és embereket, akik a lovasterápiához valamilyen módon kapcsolódnak, másrészt folyamatos, európai színvonalú tanfolyamaikkal biztosítja a lovasterapeuta-utánpótlást, harmadrészt lehetővé teszi, hogy a szakemberek segítségét igénybe vevő, kiegészítő terápiás céllal ide érkező gyerekek mindent megkaphassanak fejlődésük, gyógyulásuk érdekében.

Lovasterápia Fóton

Az alapítvány egyik legnagyobb előrelépése a fóti Lovasterápiás Központ létrehozása volt, amely 2003 óta várja azokat a gyerekeket, akik számára állapotuknál fogva – kiegészítő kezelésként – javasolt a lovasterápia. A hatalmas, tizenöt hektáros területen a főépületben kaptak helyet az oktatótermek, és egy különleges mozgáselemző labor, ahol az egyes gyerekek speciális igényeit tudják a lehető legpontosabban meghatározni. A parkban egy gyönyörű játszótér, az istállók, karámok, különböző lovaspályák, egy kalandpark és egy úgynevezett szenzoros pálya található. A központ mintaként szolgál minden lovasterápiás intézmény számára, és megfelel mind a hazai, mind a nemzetközi normáknak.

Mi is az a lovasterápia?

Maga a “lovasterápia” kifejezés valójában gyűjtőfogalom, amely általánosságban olyan, orvosi javaslat alapján kiegészítő kezelésként alkalmazott tevékenységeket jelöl, amelyek a gyógyulást, fejlődést elősegítendő, a lovaglás, illetve a lóval való kapcsolat jótékony hatásaira alapoznak. A lovasterápia négy nagy területre osztható. A hippoterápia lényege egy olyan neurofiziológiai gyógytorna-fajta, amelyn a mozgásfunkciók javítását, a tartásproblémák kezelését tartja szem előtt. A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna (szaknyelven voltizsálás) a lovaglás, a ló jelenléte, a lovardában zajló tevékenységek és az egész környezet segítségével igyekszik fejleszteni a látás- és hallássérült, viselkedési-, figyelem- vagy beszédzavarral küzdő gyerekeket. A speciális fogathajtás olyan emberek számára nyújt készségfejlesztő lehetőséget, akik állapotuknál fogva nem tudnak lóra ülni, illetve lovagolni. A lovasterápia negyedik és egyben legfiatalabb területe, a lómediált, vagy lóasszisztált pszichoterápia elsősorban a a pszichiátriai betegségeknél (pl., depresszió, szorongás, személyiségzavarok, autizmus, kötődési zavarok) alkalmazható sikerrel. Lényege, hogy a ló mint társterapeauta van jelen a kezeléseken.

Természetesen szó sincs arról, hogy egyedül a fóti központban lenne elérhető a lovasterápia. Mintegy hatvan intézmény és négyszáz magánszemély a tagja a MLSZA-nak, akik az ország különböző területein igyekeznek segíteni a sérült gyerekeknek. Ugyanakkor nagyon fontos kiemelni, hogy csak olyan emberek foglalkozhatnak a terápia ezen fajtájával, akik elvégezték az MLSZA akkreditált képzéseit.

A lovak is számítanak!

Noha a legnagyobb felelősség nyilván a gyerekekkel foglalkozó szakembereké, rendkívül fontos az is, hogy milyenek a lovak, akik a végigasszisztálják a terápiákat. Az alapítvány munkatársai már a lovak kiválasztásánál tudják, melyek azok a fajták, akikből megbízható, türelmes, jól tanítható, valódi társak, “kollégák” válhatnak. Érdemes megjegyezni, hogy az egyik ilyen lófajta az egyetlen ősi magyar lovakkal közös ősű hucul!