Jövő, amelyben elhanyagolható a gyerekek száma?

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a gyerekek száma elhanyagolható – ezt a nem túl rózsás képet festették le a jövő Európájáról a Népesedési Világnap alkalmából tartott konferencián, ahol a lehetséges negatív forgatókönyvek mellett azért a helyzetet orvosló javaslatok is elhangzottak.

Gyarapodó határon túli közösségek, a negatív népesedési folyamatok okainak feltérképezése és orvoslása – ebben látja a demográfiai krízis megoldását Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki a Magyarság Házában a Népesedési Világnap alkalmából tartott tanácskozáson beszélt a magyarság lélekszámának fogyásáról.

Mint mondta, a negatív tendencia fő okaként az elvándorlás, az asszimiláció, a csökkenő születések tehetőek felelőssé, ezért nagyon fontos hogy feltérképezzék a jelenségek okait, az azokat befolyásoló tényezőket. De mindez csupán az első lépés, ugyanis a helyzetleírás, múltba nézés helyett javaslatokat kell tenni a tendencia megfordítása érdekében. Ha erre képesek vagyunk, megtettük az első lépést, hogy gyarapodjon a magyar nép – szögezte le Répás Zsuzsanna, aki Kopp Máriát idézve kifejtette, hogy a kívánt gyermekek megszületésének elmaradását orvosolandó nem elég csak a gyermekvállalási támogatások területén változtatni, ennél komplexebb megoldásra van szükség.

A tanácskozáson Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke arról beszélt, hogy a népesedési probléma nem csupán hazánkat, de az egész világot érinti, igaz, más-más tekintetben. Az első, 1987-ben megtartott Népesedési Világnap óta két milliárddal több ember él a Földön, bizonyos régiókban olyannyira felgyorsult a népesedés. Emiatt sokan úgy vélik, hogy a termékenységet csökkenteni kell, ám bizonyos régiókban, köztük Magyarországon éppen az ellenkezője igaz – fogalmazott a statisztikus. Kiemelte, míg Ázsiában (azon belül Kínában és Indiában) az egész világ lakosságának 60 százaléka él, addig az Európai lakosság csupán 10,5 százalékot tesz ki az összes embert tekintve. Ez a következőkben felgyorsul: 2100-ra a világ népessége meg fogja haladni a 10 milliárd embert, s a fejlett régiókban a mainál is kevesebben fognak élni: most az összes ember egyötöde a fejlettebb országokban él, s ez 90 év múlva 13 százalék lesz a fejletlenebb országokhoz viszonyítva. A folyamat nagyon erős, ami növeli a migrációs nyomás mértékét is – hívta fel rá a figyelmet a szakember.

Ehhez képest az Európai Unióban lassú népességnövekedésről lehet csupán beszámolni – tette hozzá – 2010-ben 7 országban – köztük Magyarországon is – népességcsökkenést tapasztalhattunk. Emellett egyre nagyobb az idősek aránya, a termékenység pedig a reprodukciós szint alatt van. A természetes csökkenés 10 országban volt tapasztalható, a fő növekedést a bevándorlás eredményezi. Ennek tükrében előre láthatólag 2035-ig az EU lakosságának száma még nőni fog (503-ról 520 millióra) majd csökkenni kezd.

Vukovich Gabriella arra figyelmeztetett, hogy mindez a társadalom elöregedésével függ össze, ami egyéb rendszerfolyamatok alakulására is kihat majd. Mint kifejtette, jelenleg a 65 év feletti lakosság aránya 26 százalék, ami az elkövetkezendő időszakban meg fog duplázódni, s ez komoly társadalmi átalakulásokat eredményezhet. Másfajta viszonyok, más társas kapcsolatok jellemeznek egy olyan világot, ahol a gyerekek száma elhanyagolható!

A statisztikus végül kiemelte, hogy Magyarország kiemelten is rossz helyzetben van, 1981 óta igen tartós népességcsökkenés figyelhető meg, az Unióban ebből a szempontból az utolsók között kullogunk, hazánkban soha nem látott mélységekben. Csak az elmúlt három évben 10 százalékkal csökkent a termékenység, ami betudható az akkor tervezett gyes-gyed átalakításoknak, s ez csak tavaly júniusban fordult némileg vissza, amikor növekedni kezdett a születések száma. Egyéb tendenciákat is kiemelt a KSH elnöke: a tervezett gyerekek jelentős része (kétharmada) nem születik meg, az anyák első gyermekük születésekor átlag 30 évesek és a házasságon kívül született gyermekek aránya fokozatosan emelkedik.

Vukovich Gabriella véleménye szerint – mivel az anyák magasabb életkorban szülnek és a diplomát szerző nők aránya is növekszik – Magyarország népességcsökkenésének problémáját a család és a munka összeegyeztetésének segítésével lehetne kezelni, olyan intézkedésekkel, amelyek elősegítenék, hogy az anyák mihamarabb munkába állhassanak, ehhez azonban komoly társadalmi szemléletváltásra lenne szükség.

A tanácskozáson Kocsis Károly a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének Igazgatója arról beszélt, milyen folyamatok vezettek odáig, hogy a 20. század végére a Kárpát- medence magyar lakossága lecsökkent 42 százalékra. Véleménye szerint napjainkban komoly migráció tapasztalható, keletről nyugati irányba, az Unió országai felé. A szakember arról is beszélt, hogy hazánkban továbbra is a népesség tartós csökkenése várható, valamint a bevándorlás fokozódására, az etnikai kisebbségek számának növekedésére lehet számítani.

Tóth Pál Péter a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója ugyanakkor kifejtette, szerinte a népességfogyás nem csak az egyén, hanem a társadalom problémája is, éppen ezért a presszió nélküli állami segítségnyújtás nagyon fontos. Véleménye szerint azért van szükség segítségre, hogy a családok felelősségteljesen és jó időben dönthessenek a gyermekvállalásról. A kutató úgy véli, csupán rajtunk múlik, elfogadjuk-e, hogy képtelenek vagyunk a mostanra kialakult helyzeten változtatni, vagy kísérletet teszünk a kedvezőtlen népességi adatokat befolyásoló tényezők korrigálására. Ehhez véleménye szerint leginkább egy hosszú távú népesedéspolitikai koncepció jelentheti a megfelelő keretet.