Noha az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye kimondja, hogy minden egyes megszületett gyermek joga az anyakönyveztetés, a valóságban egészen más a helyzet. A nem regisztrált gyerekeknek több mint a fele fejlődő országokban él. Délkelet-Ázsiában a legmagasabb - körülbelül 24 millió - a papírok nélküliek száma. A szub-szaharai Afrika áll a második helyen, ahol közel húszmillió gyermeknek nincs születési anyakönyvi kivonata. Egyes országokban még rosszabb a helyzet: Szomáliában és Libériában az öt évesnél fiatalabb gyerekeknek mindössze három százaléka regisztrált, ami azt jelenti, hogy a többieknek sem a neve, sem a nemzetisége nincs hivatalosan rögzítve. Afganisztánban, Bangladesben, Etiópiában és Tanzániában a regisztrált gyerekek aránya mindössze 10 százalék.
Ez a jelenség természetesen elsősorban a szegény, a társadalom peremén tengődő gyerekeket érinti. Egyes országokban a szülők nem tartják fontosnak, hogy a gyermeküket anyakönyveztessék, mivel csupán egy jogi formaságnak tartják a dolgot és nem veszik a fáradtságot, hogy lebonyolítsák a procedúrát. Egyiptomban sok helyen a családfő dönt arról, bejelenti-e megszületett gyermekét, vagy sem. Ha nem lép a hivatalos papírozás ügyében, az anya nem tehet semmit: nincs joga beleszólni férje döntésébe. Mivel a papírok nélküli gyerekek semmit nem tudnak magukról bizonyítani, elesnek azoktól a szolgáltatásoktól és juttatásoktól - oktatás, egészségügy, pénzügyi támogatás - amelyeket a papírokkal rendelkező társaik igénybe vehetnek.
Sok szülő vagy nem jut el olyan hivatalos szervhez, ahol regisztráltathatná a gyermekét, vagy nem tudja kifizetni az anyakönyvezés díját. A másik ok, amiért a gyerekeknek nincsenek papírjaik az a különböző fegyveres konfliktusoknak, illetve a természeti katasztrófáknak “köszönhető”: sokszor teljes közösségek kényszerülnek arra, hogy életük megmentése érdekében elhagyják otthonaikat. A menekülés közben elhagyott hivatalos papírok, személyi azonosságot igazoló iratok újrabeszerzése nagyon körülményes. Ráadásul a családok sokszor akaratuk ellenére szétszakadnak egymástól, és semmiféle dokumentum nincs segítségükre abban, hogy megtalálják egymást.
A világ minden nagy városában - még a leggazdagabbakban is - számos “láthatatlan” gyermek él teljesen egyedül. Mindenféle módon megpróbálnak életben maradni. Az utcán élnek és gyakorlatilag semmi esélyük nincs arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. Születésüktől kezdve számtalan nehézséggel kell szembenézniük. Senki nem védi őket, ezért mindenki másnál jobban ki vannak téve a rossz bánásmódnak. Az elvesztett, magukra maradt gyerekek teljesen kiszolgáltatottakká válnak és óriási veszélybe kerülnek: pillanatok alatt áldozataivá válhatnak a gyermekrablásoknak, a nemi erőszaknak, a prostitúciónak, a gyermekkatonaságnak, a szervkereskedelemnek, illetve a jogszerűtlen örökbefogadásnak. Kihasználhatóak, eladhatóak, ha pedig örökre eltűnnek, hiányuk senkinek nem tűnik fel.
