A szavak csodálatos ereje

Amikor először fogjuk kézbe újszülött kisbabánkat, elképzelni sem tudjuk, hogy egyszer akár egy kicsit is emeltebb hangon rászóljunk, netán rákiabáljunk.

Hányszor feküdtünk már le esténként lelkiismeret-furdalástól gyötörve, hogy már megint hogy beszéltünk azzal a szegény kisgyerekkel, és biztosan más anyukák máshogy csinálják, jobbak, intelligensebbek, ügyesebbek, rátermettebbek stb. Ne csüggedjünk, van megoldás. Az egyik az, hogy nem akarunk tökéletesek lenni, és megelégszünk az „elég jó” fogalmával, ami az anyaságot illeti. A másik – ha ennél azért többet szeretnénk tenni a veszekedős-makacskodós-csapkodós-földönfetrengős helyzetek számának csökkentéséért – egy remekül kitalált és felépített tanfolyam, pontosabban kommunikációs tréning. A neve: Értsünk szót!

Nem a tökéletesség a cél!

A tréning létrehozói, Skita Erika és Turáni Szabolcs maguk is gyakorló szülők, akik éppen azért találták ki, hogy segítenek sok-sok tanácstalan, elkeseredett, önvádtól mardosott vagy a gyerekére dühös szülőkön, mert ők is megtapasztalták, mi az, ami nem vezet jó eredményre, és mi az, ami hosszú távon megalapozhatja a szülők és a gyerekek közti bizalomra és szeretetre épülő viszonyt. Ami, valljuk be, nem automatikus. Magyarul: a gyerek nem fog csak amiatt a tény miatt bízni bennünk, mert a szülei vagyunk. Ennél sokkal többre van szüksége.

Egyszerű, de nagyszerű

A Turáni házaspár tréningje az Adele Faber–Elaine Mazlish szerzőpáros könyvére, a nálunk is nagy sikerű Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című kötetre épül. Alapja egy olyan kommunikációs módszer, amely megtanítja a szülőket másként reagálni gyermekei megnyilvánulásaira, mint ahogy azt eddig tették. „Valódi figyelmet szentelünk gyermekünk mondanivalójának, és igyekszünk megérteni az érzéseit, ugyanakkor korlátok közé tudjuk szorítani az elfogadhatatlan viselkedést, anélkül, hogy rossz érzést keltenénk a gyermekben. Meglepően hangzik? Lehet, de működik!” – írja Erika és Szabolcs honlapjukon.

Van kiút!

Lapunk megkeresett egy édesanyát, aki már tapasztalta a tanfolyamon tanultak áldásos hatásait. Tünde kislánya, Zsófi most ősszel kezdte az óvodát, s noha okos és nagyon szófogadó kisgyerekről van szó, a dackorszak náluk is okozott nehezebb pillanatokat. Tünde azért döntött úgy, hogy elvégzi a kurzust, mert szerette volna, ha van egy olyan eszköz a kezében, amelynek segítségével a kényesebb szituációkból is képes a lehető legjobbat kihozni.

„A tanfolyam kicsit átalakította a szemléletemet, olyan módon, hogy konfliktushelyzetekben a korábbinál tudatosabban igyekszem a mókuskerékből való kitörés lehetőségét keresni. Azt a pontot tehát, ahol a »de igen! de nem! de igen! de nem!«-lánc megszakítható, és a megoldás irányába vihető a probléma. Meglepődve tapasztaltam például, hogy a »Majd én kitalálom, hogy vigasztaljalak meg!« helyett egy jókor feltett »Hogyan tudnék neked segíteni?« , vagy »Mi segítene neked abban, hogy megvigasztalódj?« kérdés milyen jót tud tenni. Egyrészt megadja a lehetőséget a gyereknek, hogy kilásson az adott problémából, másrészt lehet, hogy olyan ötlete van, ami nekem eszembe sem jutott volna, harmadrészt elkezdi megtanulni, hogy tud (magán is) segíteni egy-egy rossz pillanatban. Hasonlóan hosszú távra szóló befektetés a gyerek önbizalmát építő konkrét dicséret alkalmazása, amit nagyon szeretek − amikor tehát vesszük a fáradságot, hogy pontosan megnevezzük, pontosan mi is tetszik az orrunk alá dugott rajzon, gyurmafigurán stb. Ez sokkal inspirálóbb számára, mint a megszokott »ügyes vagy, okos vagy«. S bár elég sokáig tartott, mostanra már sikerült azt is megtanulnom, hogy a »Büszke vagyok rád!« helyett a »Büszke lehetsz magadra!« fordulatot alkalmazzam. Így Zsófi megtanulhatja, hogy egy-egy eredménnyel nem elsősorban az én (vagy más külső személy) elvárásainak érdemes megfelelnie, hanem a magának kitűzött célokat kell elérnie”, meséli Tünde.

Varázsoljunk meggylevet!

Kíváncsiak voltunk, vajon konkrét példával hogyan lehetne szemléltetni a kommunikációs módszert. Tünde egy nagyon kedves és meggyőző történetet osztott meg velünk: „Nemrég lementünk egy kicsit sétálni vacsora előtt. Fél óra volt az egész. Zsófi hamarosan nyafogni kezdett, hogy szomjas. Nem volt nálunk innivaló, hiszen eleve úgy készültünk, hogy csak rövid ideig maradunk lent, ráadásul Zsófi indulás előtt ivott is. A zsigeri válaszok ebben a helyzetben a következők lettek volna: »De hát most ittál!« , vagy »Mindjárt hazaérünk, addig bírd ki ügyesen!« Mire ezt végiggondoltam, Zsófi egyre jobban belelovalta magát a témába, és már sírva nyafogott. Eszembe jutott az egyik tanfolyamon tanult trükk, hogy ha egy ilyen helyzetben valamilyen, a témához illő, de más irányba tartó konkrét kérdéssorozatot teszünk fel, azzal sikerülhet elvágnunk a további nyafogást. Ezért megkérdeztem: »Mit szeretnél inni, ha hazaérünk? Meggylevet vagy almalevet?« »Meggylevet.« »És hol tartjuk otthon a meggylevet?« »A hűtőben.« »És hol van a hűtőnk?« Vártam a választ, hogy a konyhaajtó mellett, vagy efféle. Ehelyett a kislányom megállt, és azt mondta: »Itt.« Ezután eljátszotta, ahogy kinyitja a hűtőt, kiveszi a dobozt, tölt magának, és megissza a gyümölcslevet. A legnagyobb békességben mentünk hazáig.”

Kicsi változtatások, nagy eredmények

A fenti történet talán sok szülőt megerősíthet abban, hogy kicsi odafigyeléssel és minimális energiabefektetéssel hatalmas eredményeket lehet elérni, amik mind a szülők, mind a gyerekek életében hatalmas változásokat hozhatnak. A kurzuson olyan kulcsfontosságú témákkal kapcsolatban tanulhatunk meg kommunikációs eszközöket, mint a gyerekek negatív érzései, a pozitív önkép kialakítása, a konfliktusok békés, büntetés nélküli megoldása, az érzések kifejezése anélkül, hogy az bántó lenne, a helyes dicséret.