A különórák egy része felzárkóztató óra. Valamiből a gyerek nem olyan jó, ezért korrepetáltatjuk szakemberrel. A megoldás elég sarkított, hiszen egy átlagos szülő is képes volna otthon korrepetálni a gyerekét, mégis sokan választják a különtanár lehetőségét. A különórák másik válfaja a gyerek érdeklődési körének megfelelő foglalkozás, amiben tehát úgy érzi a gyerek, hogy ő jó, vagy szívesen csinálja, legyen az sport, művészeti tevékenység, vagy valamilyen tudomány. A veszélyes itt is az, ha a szülő és a gyerek elképzelései nem esnek egybe, vagyis a szülő csak szeretné, hogy a gyereke valamiből jó legyen.
A kulcsszó a terhelés és a stressz
Terhelésnek nevezhetjük, ha valamilyen külső érték egy személyre behatással van. A terhelés lehet pozitív hatású, hiszen – ahogy teher alatt nő a pálma, úgy – annak egészséges mértéke valóban ösztönzi a terheltet, hogy megfeleljen, vagyis megszüntesse a terhelés „teher” értékét. Ennek ellenére, ha egy terhelés folyamatosan jelen van, azt már stressznek nevezzük. A stresszé fajult terheléseket a gyereknek nem sikerült elég jól kezelnie, ezért szükségtelen muszájnak fogja föl, és legjobb esetben is csak az abszolválásra törekszik. A stressz borzasztó sok energiát emészt fel, erre utalnak a 2004-es PISA-felmérések is (Programme for International Student Assessment), amik rámutattak, hogy az osztrák diákok 80 százaléka teljesítményét csökkentette a számtalan foglalkozás, amiken részt kellett venniük az iskolán kívül.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!