Márkást vagy gagyit?

Mi van, ha a gyerek kiborul, ha nem kapja meg imádott autós cipőjét? Ha egyet veszünk neki, már lavinát indítottunk el vele, vagy még van megállás?

Alapvetően, ebből a szempontból kétféle gyerek, pontosabban kétféle szülő létezik: az egyik, aki halad a korral, a másik, aki nem. A kérdés az, hogy melyik a helyes út. Vannak szülők, akik favorizálják, hogy a gyerek mindig képben legyen, lássa a legújabb Disney–Pixar-mesét, de azért ismerje a klasszikusokat is (hogy azért Miki egér láttán se jöjjön zavarba), mert ezek jók arra, hogy egyáltalán szórakozzon velük az ember, vagy ad absurdum ott lehessen hagyni a dvd előtt a gyereket, amíg megfőzzük az ebédet. Van, aki viszont nem nézet a gyerekével ilyesmiket, ezért a gyereket hidegen hagyja, hogy most Tesco-mintás autós vagy híres autós pólóban jár. Lehet ennek az oka, hogy a szülőnek egyszerűen nincsenek forrásai beszerezni a vonatkozó műveket és a hozzájuk kapcsolódó termékeket, de lehet egy dacos ellenállás is a háttérben, ami ellene megy minden jelenkori divathullámnak.

Létezik egyensúly

A gyerek szempontjából mindenképp az a legértékesebb, amikor a szülővel, családjával és barátaival minőségi időt tölthet; emellett eltörpül, hogy milyen babával játszik vagy milyen kocsit tologat. A szülő feladata nem az, hogy minden újdonságot ráadjon gyerekére, hanem hogy formálja az ízlését. Ha valaki ezt úgy valósítja meg, hogy mindent megnézet a gyerekével, akkor számoljon a következményekkel: minden vonatkozó termék is kelleni majd a gyereknek, mert hiszen a szeme előtt van, az a norma. Aki veszi a fáradságot, hogy leüljön gyerekével megnézni a kérdéses filmeket – sőt, jobb még előtte, hiszen nagyon sok gagyi születik manapság csak rajzfilmek között is, ami egyáltalán nem gyerekagynak és -léleknek való –, megfigyeli, mi iránt mutat különösebb érdeklődést a gyerek, az már jó nyomon van. Ha rájön, hogy a gyereke például a munkagépes meséket szereti, s ezeket részesíti előnyben a nevelésnél, és a gyerek akár napi rendszerességgel, jutalomból megnézhet egy-egy ilyen mesét, akkor a gyerek jutalomnak és nem kötelességnek fogja felfogni, hogy anyu egy új munkagépes pólóval lepi meg őt.

Akár a felnőttek

A kérdést a legjobban talán azzal lehet megvilágítani, ha magunkra vonatkoztatjuk: mi a saját makrotársadalmunkban a kultúra mely szeletét képviseljük? Nyilván nem ismerünk minden filmet, nem láttunk minden képet, nem olvastunk minden könyvet és nem hallgattunk meg minden zenét. Mégis kialakul az ízlésünk, melyben van olyan rész, amit jobban ismerünk: ez az, ami tetszik nekünk. Ezzel pontosan így vannak a gyerekek is. Nem lesz neki nézeteltérés vagy ciki abból, ha nem ismer minden mesehőst, amit az oviban szajkóznak. Kára csak abból adódhat, ha nem figyelünk rá, az egyéniségére és annak fejlesztésére.