Dr. Major Jánost kérdezte a Családháló.hu a Bethesda Gyermekkórház által szervezett, krónikus fájdalommal élő gyermekek számára rendezett táborról. Megtudtuk: nagy szükség van egy olyan ambulanciára, ahol gyermekorvos és pszichológus együtt találkozik a családdal és mind testi-, mind lelki téren segítséget tud nyújtani.
– Honnan jött az ötlet, hogy a Bethesda Gyermekkórház a krónikus fájdalommal élő gyerekek számára nyári tábort szervezzen? Mi volt ennek a célja?
– A tábor szervezése már egy éve tart. Dr. Szikszai Andrea kolléganőm német fájdalomterápiás osztályon, ambulancián járt az elmúlt években többször is, aztán én is látogatást tettem ezen a klinikán, ahol ilyen gyermekekkel foglalkoznak. Elhatároztuk, hogy a magyar gyermekek részére is megteremtjük ezt az ellátási formát. Németországban megközelítőleg 200 ezer gyermek él krónikus, az életét jelentősen korlátozó fájdalommal, ami azt jelenti, hogy ezek a gyermekek nem járnak iskolába, sokszor a szobájukból sem mozdulnak ki évek óta tartó fej-, has-, ízületi fájdalmaik miatt. A fenti adatok alapján a magyar lakosságra vetítve feltehetőleg Magyarországon is él körülbelül húszezer gyermek, akik hasonló helyzetben vannak. Krónikus fájdalomnak a már három (mások szerint hat) hónapja tartó fájdalmat nevezzük. A betegség hátterében testi, lelki és szociális tényezők egyaránt szerepet játszanak. Legtöbbjük részletes orvosi kivizsgáláson van túl, de kimutatható szervi elváltozást nem találtak, panaszaikra adekvát terápiában nem részesülnek.
– Egy laikusnak bizonyosan az egyik legfájdalmasabb helyzet, amikor egy gyermek fájdalmát látja és nem tud segíteni neki. Ez a tábor, a bio-pszicho-szociális szemlélet hogyan segíthet a mindennapjaikon?
– A krónikus fájdalom kialakulásában szervi funkcionális eltérések (például bélgörcs vagy izomfeszülés) mellett a stresszre adott válaszreakció valamint a hozzátartozók, barátok hozzáállásának is szerepe van. Általában nincs kimutatható anatómiai eltérés, hanem a fájdalom önmagában lesz a betegség. A bio-pszicho-szociális szemlélet segíti megérteni az összefüggéseket a test és környezete között, hogy a gondolataink hogyan befolyásolják szervi működéseinket. A táborban részt vevők megtanulnak relaxálni (izmaikat ellazítani), gondolataikat kezelni (például rossz gondolatok helyett jó gondolatok), fokozatosan megtanulják, hogy lehetnek úrrá fájdalmukon. A páciensek családja pedig támogatja a mindennapokban a fájdalommal való megküzdést, például úgy, hogy biztatja a gyermeket, hogy használja a tanult technikákat.
– Mit tapasztalt, a fájdalom komolyabbá teszi a gyerekeket? A kín öregít? Érettebbé tesz?
– A fájdalom eredeti szerepét elveszti, nem érettségről van szó, hanem sajnos a betegséggel további betegségek gyakorisága is megnő (például szorongás, depresszió). A gyakori kivizsgálások miatt sokszor halmozott orvosi ártalomnak, akár műtétnek is ki vannak téve ezek a gyermekek.
– Mennyire van meg a technikája, kultúrája ma Magyarországon a krónikus fájdalommal élő gyerekek megsegítésének?
– Tudomásom szerint ezzel csak mi foglalkozunk, sajnos a felnőttellátás keretein belül is csak egy-egy részleg foglalkozik ilyen típusú betegek ellátásával.
– Mit tanácsol azon szülőknek, akik ehhez hasonló problémával küzdő gyereket ápolnak? Mivel segíthetnek nekik a leginkább?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!